Raffaele Ross olasz-brazil rendező Erotikus dolgok című művével lépett be Brazília a pornóiparba, és ezzel együtt megszületett az erotikus filmek nemzeti gyártása: világhírűvé vált, pénzhegyeket mozgatott meg, de mára válságba jutott.
Az évfordulóra két könyvet adtak ki ebben a témában, leforgattak egy dokumetumfilmet és a helyi sajtó megemlékezett az 1982-es indulásról: a katonai diktatúra idején 4,5 millió embert sikerült a filmnek behoznia a mozikba.
Ma persze ez a film már szégyenlős, akár ártatlannak is nevezhető – mondja Hugo Moura, az ,,Erotikus dolgok – egy soha el nem mesélt történet a nemzeti filmgyártásról – című könyv társszerzője. Sokan azt mondják, hogy az akkori erotikus filmek és a maiak közötti különbség tükrözi a brazilok fejlődését úgy társadalmi, mint kulturális téren – más lett a társadalom.
A könyv sorra veszi, hogy mi változott meg ezen a területen az elmúlt évtizedek alatt és megállapítja, hogy az első film lényegében a brazil pornochanchadas nevű helyi műfaj egyik darabja volt: pikánsan erotikus tartalom, konkrét szex nélkül. Ezeket a filmeket Sao Pauloban a Boca do Lixo (Boca de basura) produkciós cégnél gyártották és a 70-es években igen népszerűek voltak Brazília-szerte – éppen akkor, amikor az Egesült Államokban már a ,,Mély torok” számított menőnek. Abban az időben a brazil pornófilmek elsősorban a nevetséges otthoni szokásokat figurázták ki és maga a szexuális aktus csak gyér megvilágításban volt látható. Az orális szexet pedig csak sejteni lehetett.
Ez olyan film volt, amely a mindennapok sexualitását mutatta, azt, amit az egyes otthonokban gyakoroltak – mondja Mura.
A filmek világa részben a katonai diktatúrák által bevezetett cenzurának köszönhetően volt ennyire visszafogott – teszi hozzá. A katonák minden pornófilmet bekértek és külön engedélyezték. Ezzel együtt a filmeket a kor szépségideáljának a megjelenítése is jellemzi: az 1982-es klasszikus brazil pornófilm a korra jellemző alakokat mutatta meg, míg a mai filmekben csak tökéletes testeket látni.
A filmeket akkor szinkronizálni kellett, mert erre a célra nem volt olyan stúdiüó, ahol a hangot is fel tudták venni a képsorokkal együtt. A hangosítást a jelenetben látható színész utólag végezte el, de gyakrabban ismert szinronhangokat használtak a pornófilmeknél is, ami nem kis zavart okozott a mozilátogatók között.
Az pornófilmek első korszakának a jelentősége nem is annyira esztétikai, hanem inkább szociológiai – irja a filmek egy korabeli kritikusa.
Az egyik brazil pronófilm rendezője szerint akkoriban a legnagyobb különbség a maihoz képest az volt, hogy akkor szerepe volt a forgatókönyvnek: a pornófilmek is egy történetet akartak elmesélni. Ma már a történetek többsége úgynevezett motelszobás story, ahol semmi nincs, csak az aktus és a női szereplők nem mások, mint a szexualis aktus kellékei. Aztán ma már a filmek egészen extrém jelenetekkel is kecsegtetnek: állatok bevonásával például.
Egy időben a bazil erotikus film nagyon keresett volt a nemzetközi filmpiacon is, komoly kihívást jelentett a nagy pornógyártó nemzetek számára: akkoriban a brazil erotika, a brazil nő érdekelte a világot és ezt meg is találták a filmekben.
Mára semmi más nincs, csak testek és a sexuális aktus – ez pedig a világon mindenütt, ebben a lecsupaszított formájában, ugyanaz. Aztán megjelent az internet és az ellenőrizetlen pornóvilág – ez sok produkciós cég végét jelentette. De nem csak ez a probléma: amikor a brazil erotikus film eltávolodott a sajátos brazil jellegétől, érdektelennné vált a világ számára. A régi pornochanchadas-ok még a helyes és biztos utat járták – irják a könyv szerzői. (BBC)