A válságnak is tulajdoníthatóan 2009-ben a szőlőtermés az egy évvel korábbi mennyiségnél 24%-kal volt kevesebb és az előző évi szüretek eredményeként előállított borok belföldi eladása 14%-kal, exportja 35%-kal esett vissza. A következő évben már minden téren javulás vette kezdetét, majd 2011-ben folytatódott a fellendülés: a szőlőtermés 10%-kal, a hazai értékesítés 7%-kal, a kivitel 22%-kal volt nagyobb az egy évvel korábbinál. A mintegy 300 ezer főt foglalkoztató ágazat meghatározó szereplőinek elégedettségét csak fokozza, hogy az exportra került boraik átlagára öt év alatt megduplázódott és ma már eléri a 32 USD/karton (12×0,75 l) összeget.
A dél-amerikai ország nemzetközi jó hírében meghatározó szerepet játszottak a kék Malbec szőlőből készült boraik, amelynek kiváló minősége olyan fogyasztói bizalmat eredményezett, hogy arra alapozva más fajták iránt is növekedni kezdett az érdeklődés. A külföldi szaksajtó cikkírói rendre kitértek arra, hogy a megfelelő földrajzi adottságok, a kedvező klimatikus viszonyok, valamint a kiváló növény egészségügyi körülmények között termelt argentin borok között a fehérekre is fel kell figyelni, és ennek kapcsán többnyire a Torrontés került említésre.
Ezt a fehér fajtát az argentinok magukénak vallják, amit már csak azért is nehéz lenne elvitatni tőlük, mivel eredete meglehetősen bizonytalan. Vannak ugyan olyan állítások, hogy ősi származási helye Galícia, ami a genetikai vizsgálatok alapján ma már erősen vitatott, viszont abban egyetértés mutatkozik, hogy keresztezés eredménye és annak egyik alanya az Alexandriai Muskotály. Napjainkban az argentínai ültetvényeken három változatát is termesztik, közülük a legelterjedtebb a Torrontés Riojano, amely toldaléknevét arról a borvidékről kapta, amelyiken ez a meghatározó szőlőfajta. (A 7 ezer hektáros területből 1/3 arányban részesedik.) Kiváló minőséget elsősorban megfelelő terméskorlátozással és akkor ad, ha savait sikerül jól megőrizni, ami szakaszos szüreteléssel el is érhető.
Az idén volt százhúsz éve, hogy egy francia testvérpár létrehozta az El Esteco borászatot az ország északi részén, Salta borvidékének 1.700 méteren fekvő Cafayete völgyében. Az ültetvények összterülete jelenleg 700 hektár, amelyen 12 fajtát (4 fehér, 8 kék) művelnek. A tőkék átlagéletkora 30 év körüli (a legrégebbiek fél évszázadosak). A Michel Torino a gazdag termékskála klasszikusnak tekinthető, jól bevezette márkája. (A Cuma sorozatban az organikusan művelt szőlőből készített borok kerültek nemrég forgalomba.)
Ezt a 2011-es évjáratú bort frissessége és gyümölcsössége teszi nagyon szerethetővé. Színe halvány szalmasárga, csekély zöldes beütéssel. Illatát élénk gyümölcsösség (őszibarack, sárgadinnye) és virágaromák (rózsa, jázmin) határozzák meg. Zamatos ízeiben ugyanezek a jegyek köszönnek vissza, valamint megjelenik a citrusos vonulat is. Savai vibrálnak, üdesége megkapó. Egyensúlya megfelelő, struktúrája jó, lecsengése közepes. A biztos siker reményében kínálható például roston sült harcsafilé vagy szezámmagos bundában sült csirkemell kísérőjeként.
Értékelés: 87 pont
(VINEXUS – 9,00 EUR)