A corridó egy igen kellemes kreatív és vicces műfaj – a spanyol románcból fejlődött sajátosan mexikói hangzássá. A corridók – melyeket kezdetben névtelen dalnokok és költők írtak – természetesen szólnak szerelemről, történelmi alakokról, megtörtént vagy kitalált eseményekről, közszereplőket támogatnak és kritizálnak, ahogy azt éppen az igény és a helyzet diktálja. A corridó a mexikói történelem során hol népet nevelt, hol forradalomra buzdított, néha politikusokat pellengérezett ki – egyszóval a népi kommunikáció fontos eszköze immár több mint kétszáz éve.
Napjainkra a tematika sokat fejlődött és idomult korunk rideg valóságához, így jelentek meg a drogbárókról szóló narcorridók vagy az úgynevezett pornocorridók (pl. Grupo Marrano), melynek neve azt hiszem, önmagáért beszél.
Az 1968-ban, a sinaolai Rosa Moradában alakult Los Tigres del Norte a Hernandez-Angulo család vállalkozásaként indult, gyakorlatilag a semmiből. Éttermekben játszottak, minden különösebb zenei képzés nélkül. Az első producerük, az angol Arthur Walker vásárolt megfelelő hangszereket az együttesnek, illetve szolfézsórákra járatta a társaságot, hogy legalább az első albumukat fel tudják venni.
Walkernek jó volt a megérzése, a tigrisek pedig meghálálták a bizalmat: A Los Tigres del Norte mára a műfaj abszolút klasszikusa – 55 lemezt adtak ki, és több mint 500 dalt szereztek, melyek 32 milliós példányszámban keltek el.
Az első nagy slágerük, az 1973-as Traición y Contrabando (Árulás és csempészet) után sorban következtek a mexikói és latin-amerikai alvilággal összefonódott korrupt politikai elitet és narkókirályokat ostorozó dalaik.
A Muerte Anunciada (Előre bejelentett gyilkosság) Pablo Escobar halálát dolgozza fel, a Jefe de Jefes (Főnökök Főnöke) pedig Miguel Ángel Félix Gallardo drogbáró szinte végtelen hatalmáról szól. Úgy látszik, a Tigres zenei teljesítményét a kartellek is értékelik – a dal nyomán született „jefe de jefes” titulust például Marcos Arturo Beltrán-Leyva, a Beltrán-Leyva bűnszövetkezet irányítója is szívesen használta, egészen a mexikói haditengerészet akciója során bekövetkezett haláláig.
A La Granja, azaz a Farm című témájuk tökéletes kritikája a Mexikót sújtó társadalmi problémáknak, bűnözésnek és korrupciónak. A szöveg olyan jól sikerült, hogy a mexikói kormány – bár sikertelenül –, de megpróbálta cenzúrázni a dalt, illetve több rádióállomást is megfenyegettek, hogy ne tűzze műsorára a „komolytalan művet”.
A La Granja, azaz a Farm szövege senkit sem kímél, a farm Mexikót szimbolizálja, a körülötte ólálkodó rókában könnyen felismerhető Vicente Fox alakja, a puerquitos – azaz malackák, a mexikói szlengben a rendőrök – hemperegnek az adóbevételekben, szintén találunk utalásokat a kétes hírű Juan Camilo Mouriño Terrazóra, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Akinek van kedve és ideje, érdemes a szöveget és annak nem a magyarázatát elolvasni. Mint ahogy az általában a tiltott kultúrtermékekkel lenni szokott, a dal hatalmas sikert aratott.
A repertoárban Gato Felix címmel szintén találunk egy corridót Hector Felix Mirandáról, az 1988-ban, a leleplező politikai cikkei miatt tisztázatlan körülmények között meggyilkolt mexikói újságíróról.
A Tigres del Norte szintén sokat tesz a mexikói zene népszerűsítéséért és a hagyományos népi kultúra e fontos elemének megőrzéséért. A Tigres del Norte Alapítvány az UCLA Chicano Tanulmányok Kutatóközpontjával együttműködve 2000-óta gyűjti és digitalizálja a határvidék zenei örökségét, mely napjainkra közel 12 000-es gyűjteménnyel rendelkezik.
{music}media/audio7{/music}
{youtube}ff3C-Kyv8wI{/youtube}