– Akarod látni Maximónt? – kérdezte az indián. – Igen – mondtam én. – Akkor kövess, odaviszlek – mondta ő. Megegyeztünk 20 quetzalban (600 forint), és negyed óra múlva már egy külvárosi sikátorból nyíló garázsépületben voltunk, ahol egy selyemszalagokba burkolt, fából készült bálvány előtt térdeltek az emberek, a bálvány szájából egy égő cigi lógott ki, a garázs sarkában pedig egy, a halott Jézust ábrázoló szobor feküdt, betekerve villogó és zenélő karácsonyfaégőkkel, amik a Jingle bellst játszották.
Maximón, a cigiző isten még latin-amerikai viszonylatban is kiemelkedően bizarr jelenség. A neve Maam, a maja alvilág-isten, és Simon (tehát Szent Péter), a katolikus egyház alapítójának nevéből olvadt össze. A legenda szerint Maximón (ejtsd: masimón) valamikor a tizenkilencedik században jelent meg Guatemalában, öltönyt és kalapot viselt, és amíg a férfiak a földeken dolgoztak, addig minden asszonyt elcsábított. A férfiak, amikor rajtakapták, dühükben machetével levágták a kezeit és a lábait, és csak azután jöttek rá, hogy az alvilág istenének (és/vagy a katolikus egyház alapítójának) megtestesülését csonkították meg éppen. Ettől szörnyen megijedtek, és mi mással próbálták volna meg kiengesztelni, mint tömény szesszel és cigarettával.
Hogy pontosan kinek és pontosan mennyi hallucinogén kaktuszt kellett megennie ahhoz, hogy ilyen történetet kitalálhasson, az már a feledés homályába vész, mindenesetre egy bő évszázaddal ezelőtt Maximón kultusza széles körben elterjedt Nyugat-Guatemalában, a maja Felföldön, ahol több faluban is van szentélye. Maximón nem egy jóindulatú, hanem épp hogy egy ártó istenség, akit ki kell engesztelni azért, amit az emberek műveltek vele, machetével. Maximón az amerikai cigarettát és a márkás rumot szereti, és ha ezekből eleget kap, akkor segít az embereken. Nem lehet akármit kérni tőle, például szerelmi kérdésekben nem ő az illetékes. Ha viszont valaki másokon akar bosszút állni, vagy mások kárán kíván meggazdagodni, akkor nyugodtan számíthat Maximónra.
Maximón minden évben más család házában lakik. A húsvét előtti napokban, amikor a keresztény világ többi része Jézus feltámadására készül, Guatemalában levetkőztetik a Maximónt ábrázoló faszobrot, kimossák a ruháit és a róla lelógó színes szalagokat, a mosóvizet pedig jó pénzért eladják a lakosságnak, akik bepermetezik vele a lakásukat, hogy a következő évben is szerencse kísérje az életüket. Ezek után újra felöltöztetik a szobrot, és az apostolok és szentek szobrai kíséretében végigviszik a településen, hogy aztán egy (rejtélyes körülmények között kiválasztott) család otthonában helyezzék el egy évre. Maximónt vendégül látni hatalmas megtiszteltetés, illetve kiváló bevételi forrás: a család férfitagjai ugyanis egy éven keresztül semmi mást nem csinálnak, csak fogadják a híveket, beszedik tőlük a pénzt, égő cigit raknak Maximón szájába és időnként meglocsolják rummal. (folytatás)
{youtube}BfRbv2FlJ6E{/youtube}