Míg Európa és a világ futballszerető népe az Európa-bajnokság történéseit kíséri figyelemmel, addig a hétvégén fél Argentína alighanem egy más vonatkozású futballeseményre volt kíváncsi, nevezetesen hogy kiharcolja-e a feljutást az ország legeredményesebb és egyik legnépszerűbb csapata.
Argentínában – ezzel aligha mondunk újat egy laikusnak is – a labdarúgás hihetetlen népszerűségnek örvend, az ország hemzseg nagy múltú kluboktól.
Csak ha Buenos Aires és vonzáskörzete képzeletbeli futballtérképére tekintünk, több tucatnyi (!) egyesületet találhatunk, amely hagyományosan masszív és jelentős szurkolói bázissal rendelkezik. Mind közül a legfényesebben azonban két csillag világít, a Boca Juniorsé és a River Plate-é. Ezek nem csak Argentína legnépszerűbb csapatai, de kontinens szerte sok szimpatizánsuk van, mint ahogy a világ különböző részein is léteznek fanklubjaik. Ketten együtt a hazai bajnoki címek több mint harmadát nyerték meg, és számos nemzetközi sikerrel is büszkélkedhetnek, összecsapásaik pedig csúcsrangadónak, az argentin „El Clásico”-nak számítanak már kezdetektől fogva.
Ehhez képest a két gárda az utóbbi években meglehetősen különböző utat járt be. Míg a Boca jelenleg is a hagyományokhoz méltóan szerepel, addig a Riverről a közelmúltban ez nem volt elmondható. Az 1901-ben alapított – mint azt neve is mutatja – angol gyökerekkel rendelkező klub utoljára 2008-ban ünnepelhetett bajnoki címet. A Belgrano városrészben székelő piros-fehér egyesület ekkorra már komoly anyagi nehézségekkel küszködött, rácáfolva ezzel az évtizedekkel korábban rájuk ragadt „Milliomosok” becenevre. A krízis a csapat teljesítményén is egyből meglátszott. A legjobbjait fokozatosan pénzre váltó alakulat onnantól kezdve rendre a tabella alsó régiójában végzett, dacolva a kiesés rémével. A lebonyolítási rendszernek köszönhetően ezt egy darabig megtehették (Argentínában nem elég egyszer rosszul teljesíteni, a kiesők három szezon végeredményének átlaga alapján kerülnek ki), és a valószínűleg még a rosszakarók is Titanic-ként tekintettek a gárdára, mindenki úgy volt vele, a River úgysem eshet ki. A közvélemény jobbára még akkor is így tartotta, mikor 2011 tavaszán a csapat osztályozót volt kénytelen játszani a bennmaradásért. Akkor a 2-0-s córdobai vereséget követően már kisebb csodára lett volna szükségük a hazai visszavágón, ami végül nem is következett be. Az 1-1-es döntetlennel a River története során először búcsúzni kényszerült az argentin első osztálytól, a Monumental stadionban helyet foglaló mintegy hetvenezer néző és több millió szimpatizánsuk nagy-nagy bánatára.
Nyilvánvaló volt, hogy a klubnál gyökeres változások szükségesek és várhatóak. Az elnöki székbe a korábbi világbajnok Daniel Pasarella került, míg a kispadra a visszavonult játékos, Matías Almeyda ült le. A továbbra is fennálló gazdasági nehézségek miatt csak szolid erősítésre volt lehetőség, így korántsem volt biztos, hogy a River könnyedén és egyből visszakerül majd az élvonalba. A játékosok azonban nem így gondolták, mert a másodosztályban egész évben bajnokesélyeshez méltóan játszottak, köszönhetően a fanatikus közönségnek is, mivel rendre teltház előtt léphettek pályára. Januárban aztán River mezbe bújt a világklasszis, korábbi világ- és Európa-bajnok francia válogatott David Trezeguet(foto). A veterán csatártól addig sem állt távol ez a fajta mentalítás. Egyrészt félig argentin lévén Buenos Airesben nőtt fel és kezdett focizni, másrészt sokan emlékezhetnek még rá, mikor a 2006-ban nem hagyta cserben az olasz Juventust. A bundabotrány következtében a másodosztályba száműzött sztárcsapatból akkor egymást félrelökve menekültek a nagyágyúk, Ő azonban maradt, kivívva ezzel nemcsak a torinóiak, hanem az egész futballvilág elismerését. Trezeguet tehát jött, hogy segítsen, és ez a River számára sem bizonyult jelentéktelennek, fél szezon alatt 13 góllal segítette a klubot.
Mindezek ellenére a feljutás az utolsó pillanatig nem volt biztos, mivel képtelenek voltak lerázni közvetlen üldözőiket. Az utolsó forduló előtt már tudható volt az első négy csapat kiléte, az azonban korántsem, közülük kik végeznek majd egyenes feljutást, illetve osztályozót érő helyen. A River hazai környezetben, abban a tudatban fogadhatta az Almirante Brown együttesét, hogy amennyiben nyer, nemcsak biztosan feljut, hanem bajnoki címet is ünnepelhet. Ennek ellenére az első félidőben nem sok minden utalt rá, hogy a délutánból később tündérmese kerekedik, a hazaiak nem tudták áttörni a vendégvédelmet. Szünet után aztán szinte egyből robbant a Monumental, miután Ríos fejjel megcsúsztatott labdáját Trezeguet a bal alsó sarokba bombázta. Ahogy telt az idő, a pálya körül úgy lett fokozatosan úrrá a fiesztahangulat, hogy aztán a könnyek is előtörjenek. Két perccel a vége előtt Ríos középre adására ki más is érkezhetett volna, mint David Trezeguet , végérvényesen a Primera Divisiónba lőve a Rivert, és egymás nyakába borítva a teljes publikumot. Sírt itt néző, játékos és edző egyaránt, de valószínűleg sokan tették ezt odahaza a tévéképernyők előtt is. Közben az is kiderült, hogy a második helyet végül a sörgyári csapat, a Quilmes szerezte meg, míg osztályozót az Instituto de Córdoba és Rosario Central együttese játszhat.
A River Plate ezzel visszakerült abba a közegbe, ahova valójában tartozik, gondjai persze korántsem szűntek meg, szeptembertől az első osztályban aligha lesz könnyű dolga, az is könnyen elképzelhető, hogy újra a kiesés elkerüléséért kell majd küzdeniük. Ez azonban most nem sokakat érdekel, mert addig Argentína és Buenos Aires egyik fele biztosan emelt fővel járhat.
{youtube}4_MpSG0xpxo{/youtube}
http://www.youtube.com/watch?v=4_MpSG0xpxo