Többről van itt szó, mint egy balul elsült kilakoltatási kísérletről: az ügy gyökerei ismét csak a paraguayi társadalmat megosztó egyik fő problémában, a hektármilliókat birtokló latifundisták és a föld nélküli parasztok, valamint ezen társadalmi csoportokat támogató politikai erők szembenállásában keresendőek.
A játszmát egyfelől a hagyományos politikai pártok – a jelenleg ellenzékbe kényszerült (ám parlamenti többséggel bíró) colorado (ANR) és annak örök másodhegedűse, a liberális párt (PLRA)-, másfelől a Ferndando Lugót elnöki székbe juttató parasztpártok koalíciója vívja. A tradicionális politikai erők hagyományosan az ország gazdasági elitjének támogatását élvezik, míg a földművesek társadalmi mozgalmának apró pártjai képezik a népi baloldalt. A 2013-as választási év előtt kiéleződő politikai feszültségek egyik tünete a Yvyra Pita-i incidens.
A paraguayi elit és a szolgálatában álló média gyakorta nevezi „bűnözőknek” és „betolakodóknak” a földfoglalókat, és kritizálja Lugót, hogy nem lép fel elég erélyesen a szavazóbázisát jelentő parasztmozgalmak ellen. A mostani fellépés után pedig felelőtlen hazárdjátékosnak titulálták a kabinetet.
A paraguayi kormány borotvaélen kénytelen táncolni, egyfelől, eleget kell tennie a társadalmi mozgalmak követeléseinek, kitéve magát a colorado-körök támadásának, másfelől pedig be kell tartatnia a törvényt, amely sokszor bizony nem a választóit jelentő többségi társadalom pártján áll.
A Curuguaty kerületben található Yvyra Pita-névre keresztelt földterületre Blas N. Riquelme, paraguayi ipar- és agromágnás még Strossner diktatúrája alatt tett szert. Az egyfajta illegális „földreform” keretében ugyanis bevett szokás volt a rezsim részéről, hogy hűséges híveit nagyobb földbirtokokkal jutalmazza. A több mint 75 ezer hektárral rendelkező Riquelme birtokainak 80%-ának tulajdonviszonyai nem rendezettek.
A jelenleg a földfoglalók – a los carperos – által kisajátított 2000 hektáros területet egy 2010-es bírósági végzés szerint a Nemzeti Vidékfejlesztési Intézet (INDERT) állami tulajdonba vette, valamint „társadalmi célú” földterületnek nyilvánította, mely döntést Blas N. Riquelme sikertelenül támadta jogi úton. Egyes források szerint Yvyra Pitát a helyi ügyészség hamis papírok alapján ismét Riquelme kezére játszotta, aki busás hasznot húzott a területen folyó illegális fakitermelésből.
A Yvyra Pita-i mészárlás több kérdést is felvet, pontos képet rajzolni az eseményről jelenleg szinte lehetetlen. Nem tisztázott például, hogy miért is robbant ki a fegyveres összetűzés a pusztán házkutatási paranccsal érkező rendőrök és a parasztok között.
A műveleti területről menekülő lakosok arról számoltak be, hogy idegenek alkották a felfegyverzett földművelők keménymagját, a helyi parasztmozgalom vezetői már az események előtt elhagyták a körzetet, ám 30-50 idegen, valamint helyi földműves a fegyveres ellenállás mellett döntött.
Megint más források szerint a felfegyverzett parasztok egyik képviselője tárgyalni kívánt az intézkedő rendőrökkel – ekkor dördültek el az első lövések, melyek többek között a megegyezéspárti földművessel és több rendőrrel is végeztek.
Az ezt követő káoszban vesztette életét további 10 helyi lakos és 6 rendőr, több mint százan pedig megsebesültek. A rendőrök sebesülései – szinte kizárólag fej- és nyaklövések – arra engednek következtetni, hogy gyakorlott fegyverforgatók adták le a halálos lövéseket. José Rodríguez, a carpero-mozgalom vezetője szerint provokátorok vegyülhettek az ellenállók közé, akiknek érdekében állt, hogy véres összecsapásba torkolljon a simának induló rendőri akció.
Az tűzharcot követően a falusiak egy környékbeli erdős területen kerestek menedéket, a rendőrség a későbbiekben tervezi átfésülni Yvyra Pita környéket, ahol a helyiek szerint most is több sebesült és halott található. Az Amnesty International egy esetleges rendőrségi megtorlástól tartva sürgette civil megfigyelők bevonását a körzet pacifikálásába, ám a 2000 hektárt a rendőrség hermetikusan lezárta a sajtó és a civil szervezetek előtt.
Egy mindenesetre biztos: az ügy hatalmas belpolitikai vihart kavart, és kétségkívül megnehezíti a kormány helyzetét. Összeomlott például az ilyen magas számú sebesült ellátására nem felkészült ambuláns egészségügyi ellátás. Hiába jelentkeztek tömegesen az önkéntes véradók, nem állt rendelkezésre megfelelő mennyiségű vérvételi zsák az adományok tárolására.
A parasztmozgalmak vezetői máris nyilatkozatokban támadják a szerintük „latifundisták bérencének” titulált kormányt, aki mandátuma lejárta felé közeledve sem volt képes valóra váltani fő ígéretét, a földreform keresztülvitelét. A colorado és a liberális pártok is tűz alá vették Lugót, aki szerintük teljes hozzá nem értéséről tett tanúbizonyságot.
A földbirtokosok és mezőgazdasági termelők érdekképviseleti szervezete, az UGP a kormányt teszi felelőssé a történtek miatt, mivel annak „rendszeres bátorítása mellett ültetik a terror magvait az ország földjein a behatoló carpero-hordák”.
Az elnök menesztette belügyminiszterét, valamint a Nemzeti Rendőrség ( Policía Nacional) vezetőjét, ám ezzel a lépésével egy belpolitikai szempontból még ingoványosabb területre tévedt. A rendőri vezetés ugyanis nem támogatja az új főparancsnok kinevezését, így a felháborodott fegyveres testület – a colorado-párti ABC napilap – szerint egyenesen „felkeléssel fenyeget”.
A 2013-as választásokig még sok víz fog lefolyni a Paranán; a kérdés azonban nyitott: Képesek lesznek-e a paraguayi politikai erők intézményes és demokratikus keretek között rendezni konfliktusaikat, vagy inkább a diktatórikus múlt politikai kultúrájára építve az erőszak útját járják majd?