A nemzeti statisztikai intézet elemzése szerint a jövedelmek 40%-át a lakosság leggazdagabb 10%-a kasszírozza be, szemben a legkevésbé tehetős 10%-kal, akik 1,1%-ban részesülnek az ország bevételeiből. A Világbank – a GINI-együttható alapján számolt – társadalmi egyenlőtlenségi mutatója szerint a 0,52 pontos Paraguay bőven felülmúlja még a szubszaharai Afrika 0,46 értékét is. Viszonyításképpen érdemes megjegyezni, hogy Magyarország 0,32 pontjával az OECD országok középmezőnyében helyezkedik el. A Paraguay 34,7%-át sújtó szegénység körülbelül 2 200 000 állampolgárt tart gazdaságilag vegetatív állapotban.
Ezen társadalmi különbségek egyik fő oka az országban gyakorlatilag nem létező újraelosztási rendszer. Paraguay évi 135 amerikai dollárt költ szociális célokra állampolgáronként, szemben Argentína 2387 dolláros vagy a karibi és latin-amerikai térség 703 dolláros átlagával. Az ország adóbevételeinek 52,6%-át a progresszívnek és társadalmilag igazságosnak semmiképpen sem nevezhető forgalmi adók adják, míg a GDP 20%-át hozó agroexportőr cégek adóterhei alig 0,3%-ban járulnak hozzá a büdzséhez.
Ha figyelembe vesszük, hogy az ország gazdaságilag hasznos földterületének mintegy 70-80%-át a lakosság 2%-a birtokolja, nem nehéz levonni a következtetést, hogy az országban legjövedelmezőbb iparágból hasznot húzó alig 120 000 latifundista gyakorlatilag nem adózik ( nem számolva az általuk fizetett IVÁ-t azaz áfát).
A regresszív IVA, az alsóbb jövedelemsávokba tartozó lakosság éves költségvetésének majd egynegyedét emészti fel, míg az arány a tehetősebb másfél százezer esetében alig éri el az évi 5%-ot. Bár ez nem sokat jelent Paraguayban sem, a jelenlegi adórendszer az ország alkotmányának 181. cikke szerint alkotmányellenes.
Az újraelosztási rendszer működésképtelenségéhez nagyban hozzájárul az a különös tény, hogy Paraguayban egyelőre nem létezik személyi jövedelemadó. Számos civil szervezet ( pl. DECIDAMOS) és párt – a Népi Szövetség a Változásért ( Alianza Popular por el Cambio), azaz Lugo elnök pártja – is zászlajára tűzte a 2004-ben kidolgozott adóreform-törvénytervezet keresztülvitelét.
A sajátos paraguayi politikai erőviszonyok idáig nem nagyon kedveztek a kormány reformterveinek, ugyanis a parlament alsó- és felsőháza a colorado ( ANR) és liberális párt (PLRA) – sokak által csak törvényhozó diktatúrájának titulált – abszolút többségének vétóit nyögi. A kormány törvényjavaslatai többnyire elbuknak a képviselők, de leginkább a szenátorok szavazásain.
Az adóreform ötödszörre és egyben utoljára került szavazásra az alsóházban, ez alkalommal a törvénytervezetet sikerült elfogadtatni, ellentétben az eddigi gyakorlattal: kétszer határozatképtelen maradt a parlament alsóháza, háromszor pedig elnapolták a szavazást.
A személyi jövedelemadót – amely kezdetben 75 milló dolláros többletbevétellel hizlalná a költségvetést – már 2006-ban be kellett volna vezetni, ám nem meglepő módon, az európai szinten is irigylésre méltó bevételekkel büszkélkedő politikai elit nem hajlik a saját zsebe ellen szavazni.
Az adóreform egyike lenne a legfontosabb lépéseknek egy jóléti Paraguay megteremtése felé, mivel jelentősen növelné a kormány rendelkezésére álló, ideális esetben szociális célokra fordítható bevételeit. A jól finanszírozott oktatásügyre, egészségügyre és foglalkoztatáspolitikára pedig igen nagy szükség van, amennyiben a kormány tényleg elkötelezett a szegénység felszámolása felé.
Az elnökválasztást megelőző évben talán van esély az adóreform elfogadtatására, mivel az ANR-re és a PLRA-ra egyre nagyobb társadalmi nyomás nehezedik. Május 29-én a két hagyományos politikai párt az elnöki vétó ellenére is keresztül akarta vinni a sokat kritizált 2013-as költségvetést, amelyben egy közel 50 millió dolláros tételt szántak a pártok kampánycéljaira, amely a közvélemény heves ellenállásába ütközött. A nem várt nyilvánosságot és médialefedettséget kapott spontán tüntetés – az After Office Revolucionario – meghátrálásra kényszerítette a többségi pártok vezetőit, így a szenátus a költségvetés-tervezetet kénytelen-kelletlen, de elutasította.
Hasonló civil ellenállást szerveznek június 5-e keddre, amikor is a szenátus rendkivüli ülésen dönt majd a kis pártonak és egyéni jelölteknek kedvező nyíltlistás szavazási rendszer bevezetéséről – természetesen nem egészen önszántából.
A jelenlegi politikai konjuntúrában kevéssé valószínű, hogy a felsőház megvétózza az új, háromsávos jövedelemadót bevezető adótörvényt, köszönhetően a napi politikát közelről követő tömegeknek és a küszöbön álló választásoknak.
