A dél-amerikai kontinens labdarúgó klubjainak első számú nemzetközi megmérettetése – gyakorlatilag az ottani bajnokok ligája – jelentős múltra tekint vissza, az idei már a torna ötvenharmadik kiírása. Nyilvánvaló rangját talán az is hitelesen bizonyítja, hogy a sorozat aktuális győztese minden decemberben, világkupa döntő keretében csap össze az európai bajnokok ligája az évi nyertesével, eldöntve, melyikük is épp a földkerekség hivatalosan legerősebb alakulata.
A Libertadores Kupa eddigi bő fél évszázadának eredményei cseppet sem meglepő módon brazil és argentin dominanciáról árulkodnak, és mindez az idei évadban is pontosan tükröződni látszik. A legjobb nyolc mezőnyéig eljutott csapatok közül négy az előbbi, kettő pedig az utóbbi ország bajnokságából való volt, és csak a chilei Universidad, illetve a paraguayi Libertad gárdái képviseltek más régiót (ilyen szempontból mindenképpen meglepetés, hogy a tavalyi döntős és ötszörös korábbi Libertadores-győztes uruguayi Peñarol nem élte túl a csoportkört…), és érdekesség, hogy ők ketten össze is kerültek a negyeddöntőben.
Jóval meglepőbb ténynek bizonyult, hogy a négy párharc gólban leggazdagabb mérkőzéseit produkálták, de a két 1-1-es döntetlennel ez a többiekre nézve nem túl hízelgő… Miután a két fél sem Asunciónban, majd egy héttel később Santiagoban nem bírt egymással, következhettek a 11-esek, amelyben a chileiek bizonyultak jobbnak, így ott lehetnek az elődöntőben és a tavalyi Copa Sudamericana (ez a kontinens második számú viadala) győzelem után még reménykedhetnek benne, hogy idén bombameglepetést okozhatnak.
Ez persze cseppet sem lesz egyszerű, hiszen a döntőbe jutásért azzal a Boca Juniors-szal kell megküzdeniük, amely jelenleg kimagasló formát mutat. Maradona kedvenc csapata vezeti hazája pontvadászatát, és minden esélye megvan rá, hogy a tavalyi év után ismét argentin bajnok legyen. A Copában ehhez képest igencsak megszenvedett a Fluminense alakulatával. Odahaza a Bombonera stadionban a kék-sárgák egy árva góllal tudtak csak nyerni, annak ellenére, hogy a brazilok a mérkőzés nagy részében emberhátrányban futballoztak. A visszavágón aztán egy mázlis szabadrúgással a Rio-i legénység szerzett vezetést, amelyet sokáig őrzött is, úgy tűnt tehát, itt is a büntetők döntenek majd, az utolsó utáni percben azonban Martín Silva közvetlen közelről kiegyenlített, búskomorságba taszítva ezzel a Maracanában összegyűlteket, és persze négy közé lőve a Bocát, ahol a már említett Universidad ellen egyértelműen esélyesnek számítanak.
Nem volt hasonló szerencséje a másik brazil-argentin párharc gaucho résztvevőjének, a Vélez Sarsfield-nek, amely ugyan szintén legyőzte odahaza egy-nullra a címvédő Santost, a visszavágón azonban ugyanilyen arányban alulmaradt, tehát itt is jöhettek a 11-esek, melyek során Pelé egykori klubja diadalmaskodott, így a tavalyi végső győzelem után akár még a duplázásra is megvan az esélye.
Az ehhez vezető úton az elődöntőben nem kell majd messzire utazniuk, ugyanis a városi rivális Corinthians lesz majd az ellenfelük, borítékolható tehát, hogy egy São Paulo-i alakulat biztosan ott lesz majd a döntőben. A fekete-fehér gárda a szintén brazil Vasco da Gama testén át jutott – kínkeservesen, a párharc egyetlen gólját a visszavágó hajrájában szerezve – a négy közé, mellyel már biztosan megismétli tizenkét évvel ezelőtti legjobb Libertadores-beli szereplését, de ezzel most aligha érnék már be szívesen, pláne hogy egy paulista derbi minden körülmények között kiemelt fontosságú találkozó mindkét fél számára.
Universidad-Libertad:
{youtube}8i5pKwQc0Hg{/youtube}
Fluminense-Boca:
{youtube}BZ6xC48xLdY{/youtube}
Santos-Vélez:
{youtube}yE8uXGXsE-Q{/youtube}
Corinthians-Vasco:
{youtube}4kMLTPlfPy0{/youtube}