Mint mondják, a savas támadás nem egy verés vagy egy ökölcsapás, ami elmúlik és begyógyul. A sav egy életre belemaródik a megtámadott arcába, bőrébe és persze az emlékezetébe.
Tavaly Kolumbiában 42 nőt ért ilyen támadás, 2010-ben 55-ről tudnak, idén pedig 20 esetet regisztráltak. A valós számok azonban ennél jóval magasabbak. A támadások nem minősülnek erőszaknak, ezért is egyre gyakrabban a sósav bosszú eszközévé vált. A nők önvédelmi csoportja közel 100 esetől tud csak ebben az évben, amelyet az érintettek félelemből, szégyenből és a nőket ért fenyegetések miatt nem tettek közzé.
A savtámadás a leggyakrabban közterületen történik és megbízásból. A tettes ismeretlen, pénzért csinálja, a megrendelő a háttérben marad: az exférj vagy elhagyott barát, rivális a magánéletben vagy a munkahelyen, illetve családi drámák folytatása. A tettes nem akar gyilkolni, de megfélemlíteni és egy életre nyomot hagyni – ez utóbbi sikerül is. A savmarás helye soha nem tűnik el és ha az arcon van – ami a leggyakoribb – elcsúfítja az áldozatot.
Mint az érintettek elmodják, a sajtó is sajátos módon kezeli az eseteket. Miközben elmondják az eset minden részletét, az érintett múltját, megállapítják, hogy ezt büntetlenül meg lehet tenni. Majd közlik, hol lehet ilyen savat kapni és mennyibe kerül. Éppen csak nem hirdetik a bosszú ezen módját – meséli egy érintett. (BBC)