Ha egyszer elered az eső, megáll az élet

Európai fejjel nehéz elképzelni, hogy miért is probléma az eső. Paraguayban akár a városban, akár vidéken, ha elered az eső – megáll az élet. A megfelelő csatornázás hiánya miatt Asunción utcái pillanatok alatt kisebb folyamokká változnak, szinte lehetetlenné téve még a gyalogosközlekedést is.

Vidéken a helyzet súlyosabb, az ország északnyugati részében, a lapos és száraz Chacón, ahol 15 éve nem hullott ennyi csapadék, a kormány szükségállapotot hirdetett, és a hadsereg helikopterekkel mentette a lakosságot. A Pilcomayo, Negro és Confuso folyók áradása 6 emberéletet követelt, és több mint 60 000 lakost tett földönfutóvá.
Habár a helyzet korántsem volt ilyen veszélyes más vidéki kerületekben – a szükségállapotot nem tartották indokoltnak, mégis betegek ezrei maradnak orvosi ellátás nélkül, az élelmiszer vagy a még fontosabb ivóvízszállítmányok csak akadozva jutnak el rendeltetési helyükre.
A Tesãi Reka Paraguay programjai is megsínylik az ítéletidőt. A Svájci Vöröskereszt és a TRP munkatársaival San Joaquín körzetében csak gyalog tudtunk megközelíteni egy-egy elszigetelt közösséget, hogy gyermektápszert és oltóanyagot vigyünk a helyieknek. Arroyitóba csak harmadszora jutottunk el a járhatatlan földutak miatt, és a lakók sem szívesen vágnak neki a több kilométeres sárban talpalásnak, hogy a telep központjában részt vegyenek a programokon.
Az egyetemeken és iskolákban nem folyik oktatás, nem járnak a buszok, és a boltokba nem jut el az áru. A paraguayiak sztoikus nyugalommal kezelik a helyzetet, számukra ez nem újdonság.
Rólam ugyanezt nem lehett volna elmondani. Úgy szakadt az eső, hogy a bádogfedelű házakban nem lehetett beszélgetni a tetőt ostromló esőcseppek zajától, és nem kevés aggodalomra adott okot az éktelen villámlás közepette a Punta Suerte-i telepen magasodó rádióantenna. A baj hamarosan be is következett: egy villám belevágott a rádióantennánkba. Komolyabb baj ugyan nem történt, de két hétre internetkapcsolat nélkül maradtunk, a szerelők pedig nem siettek a 25 méter magas antenna megmászásával. A mobilszolgáltatónk Punta Suertét sajnos nem fedi le, a vésztartalék mobilinternetünk így teljesen fölöslegessé vált. Santaniba szintén csak bajosan tudtunk elvergődni.
A május elseje viszont meghozta a napos időt, a 10-15 fokos hideget és az internetet. A déli féltekén beköszöntött az indián nyár. A levelek ugyan nem hullanak, de érik a pomelo, a cukornád is lassan szüretelhető, és lehet kezdeni az olyan “téli” zöldségek vetését, mint a paradicsom, paprika vagy az uborka, melyek az itteni forró nyarat nem kedvelik.

 

 

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez