Az első pár asuncióni napom nem kevés aggodalommal töltött el, mivel az európai szemléletmódom némileg nehezen emésztette meg, hogy szemmel láthatóan senki sem volt tisztában a helyiek közül azzal, hogy hol, kivel, mit és hogyan fogunk dolgozni.
Szerencsére pár kaotikus nap után egy csütörtök este megjelentek megmentőink, Rosaura Floretin és Neri, a Tesâi Reka civil szervezettől, hogy északra vigyenek minket önkéntes kolléganőmmel, Terezával.
Háromórás éjszakai autózás után érkeztünk a San Estanislao melletti Punta Suertébe, a Tesâi Reka központjába, mely otthonom lesz a következő hét hónapra. A hosszú autóút a paraguayiak szokásához híven nem síri csendben telt, így mire megérkeztünk, részletesen ismertük a szervezet felépítését, munkáját, valamint azokat a pontokat, ahol az önkéntesek közreműködésére szükség lehet.
A Tesâi Reka elsősorban egy vidéki környezetben működő szervezet, így nem meglepő, hogy központja egy termékeny mezőgazdasági terület szívében, San Estanisalo y Yataty del Norte között helyezkedik el félúton.
A szállásunk európai szemmel paradicsomi környezetben található. A kis családi birtokot dús vegetáció, pálmaligetek és eukaliptuszcsalitosok ölelik körül. Az apró, élénkszínűre festett faházak előtt függőágyakat himbál a szél, a kertek végében a legfontosabb termények, a mandióka, kukorica, földimogyoró és ananász zöldellnek.
A szervezet központja – szolid téglaházak és ízléses kertjeik – mindennemű fölösleges luxust nélkülöznek, ám mégis jól felszereltek. Az egyszerű, ám számítógépekkel jól ellátott irodák falain a Tesâi Reka tevékenységét bemutató brossúrák és plakátok sorakoznak, a szélessávú internet a telep egész területen hozzáférhető, a szállások és fürdők kényelmesek és tiszták.
A terület sarkában egy kis gyógyfüves kert lapul, a számomra jó részt egyelőre ismeretlen növényekkel. Legnagyobb meglepetésemre aszpirin- és penicillinbokrokat is találtam, nem is beszélve a jótékony gyógyfüvek és fák sokaságáról, amelyeket a paraguayiak oly szívesen fogyasztanak matéjukhoz. A meleg vizes termoszba mindig kerül egyik vagy másik „remedióból”.
Ña (guaraniul doña) Bernarda birodalma a konyha, ebéd- és vacsoraidőben családias étkezések színhelye. Az iroda dolgozói vagy a vendégek itt beszélik meg a napi teendőiket az inycsiklandó falatok felett.
A ház mögött csirkék kapirgálnak, a virágzó fákat kolibrik zümmögik körül, hogy nektárral csillapítsák szomjukat, egy szó mint száz, Tesâi Reka és Punta Suerte harmonikusan simul a vidéki tájba, amelyért e szervezet oly sokat tesz.