„Térdre estem, és köszönetet mondtam Istennek; mondtam neki, hogy bármit tehet velem az életben; és csak nevettem, mint egy őrült.” Így fogalmazta meg az argentin Analía Bouter élete legmeghatóbb pillanatát, mikor kinyitották előtte a kisméretű koporsót, hogy első és utolsó pillantást vethessen az orvosok szerint halva született kislányára, ám a baba megmozdult!
Az argentin kislányt Luz Milagros-nak nevezték el szülei, (amit magyarul Fény Csodának fordíthatunk) – hisz az tényleg maga a csoda, ami vele történt. Közvetlenül születése után, a kórház több orvosa megvizsgálta a kislányt, majd halottnak nyilvánították, így került a hullaházba, ahol közel 12 órát volt bezárva egy fagyos dobozba, míg édesanyja megtalálta.
Resistencia, észak Argentína legnagyobb városának egyik kórházában, a Hospital Perrando kórházban, történt az eset néhány nappal ezelőtt.
A már négygyermekes családanyát, egy igen komplikált terhesség után, igazi rémálom várta: a legszörnyűbb szülés, amit csak el lehet képzelni. „Mióta bekerültem a kórházba pénteken (márc. 30-án), minden nagyon rosszul ment.” Mesélte a történteket a ma már boldog kismama. A terhesség alatt a méhlepénnyel voltak problémák, és az orvosok először azt mondták, hogy császármetszést hajtanak végre, majd április 3-án, végül mégis a természetes szülés mellett döntöttek.
A szülés alatt „alig figyeltek rám, úgy éreztem, mintha úgy beszélnének a kisbabámról, mint aki halott, pedig én éreztem a szívdobogását” mondja Analía. A kislány végülis este 10 óra után született meg, de 10.24 perckor az orvosok halottnak nyilvánították a babát, ám erről az édesanya semmit nem tudott, mert elaltatták őt.
Ébredéskor nem mert a babáról kérdezni, érezte, hogy nagy a baj. „Mikor egy nővér megkérdezte, hogy milyen nevet adtunk volna a kislánynak, úgy éreztem, mintha visszatérne belém az élet, majd negyórára rá, egy újabb csapásként ért, mikor egy másik nővér megkérdezte, hogy mit fogunk a baba testével csinálni.” Írja le a történteket az anya, aki ekkor teljesen összetört, magába roskadt, csak sírt, és sírt.
Estefelé az édesanya felkiáltott: „Látni akarom milyen volt”. Így jutott el az édesapával együtt este tízkor a hullaházba, ahova az újszülött kislány délelőtt 11.05 perckor került.
„A férjem vette le a doboz tetejét, ami oda volt szögelve, én kezdtem kibontani a baba testét a fehér takaróból” – meséli Luz Milagros mamája. „Először a kezecskéit, majd az arcát fogtam meg. Hirtelen felsóhajtott a baba, mintha nyújtózna, számomra olyan volt, mintha azt mondaná ‘Mama’. Hátraléptem, azt hittem, csak képzelődöm. De visszamentem, és ő újra megmozdult.” Az egyik ottdolgozó hölgy felemelte az újszülöttet, érezte a szívdobogását, és közölte, hogy a baba él! Térdreestem.” – írja le részletesen az édesanya a felejthetetlen, kétséget kizáróan igazi csodát.
A baba állapota 8 nappal a születése után még kritikus, 750 gramm a súlya és lélegeztető gépen van. Az édesanyja számára azonban már minden pillanat a legnagyobb boldogságban telik Luz Milagros-szal! (Clarín)