Az argentin élőkarnevál.
Talán kevésbé él a köztudatban az a tény, hogy az Uruguay és Chile mellett legeurópaibbnak tartott latin-amerikai ország, Argentína északi, Bolíviával határos részén még élnek indián származású lakosok (helyi őslakosok). Jujuy tartományban járva tavaly januárban belecsöppentünk barátaimmal az amúgy a kontinens más országaiban is tartott karnevál élőrendezvényeibe. Az ünnepségek az “Enero de Tilcara-val” indulnak ahol több kulturális és zenés program várja az idelátogatókat.
Salta felől érkezve útközben már szinte mindenki arról beszélt nekünk, hogy ha Jujuy felé megyünk, az épp akkor rendezett “verano tilcareño-t” semmiképpen sem hagyhatjuk ki. Így aztán úgy döntöttünk utazótársaimmal, hogy Purmamarca után egy napot a Tilcara nevű településre is szánunk. San Salvador de Jujuy-ból induló buszutunkon már kezdett felsejleni, hogy mi is var ránk. A távolsági busz annyira tele volt emberekkel, hogy nem is jutott ülőhely mindenkinek a több órás buszútra, és a végcél felé közeledve már annyira felhevült a hangulat, hogy az utasok, akikről később kiderült hogy az “Encuentro de copleros” fő résztvevői, először csak énekelni kezdtek el, aztán előkerültek a hangszerek is, igazi utazó koncertté változtatva a buszt.
A hét színben magasló hegyeiről híres Purmamarca az évnek ebben a hónapjában megtelik az ország többi részéről érkező turistákkal, akiket a már említett zenészek versengése mellett a város főterén megrendezett vásár is vonz. Január az országban és annak szomszédaiban is, a nyári szünet hónapja, így sok fiatallal találkozhatunk, akár külföldiekkel is, akik aztán észak felé veszik az irányt, és a következő egy hónapban elárasztják Bolíviát és Perut, sokszor fennakadást okozva például a határátkelőknél.
A város már a hegyek között, elég magasan fekszik, Jujuy tartomány átlagos magassága 3500 méter, így a klíma itt nyáron igen kellemes, napközben érződik a nap sugarainak ereje, de nincs az az elviselhetetlen hőség mint amit Buenos Airesben vagy Montevideóban lehet tapasztalni nyáron.
A grupos de coplero-k helyi nőkből és férfiakból álló kis csoportok, akik népdalokat énekelnek. Fő hangszerük a dob, amit egyenletes ritmusban ütnek miközben különböző népi történeteket, hagyományokat, vagy az éppen aktuális politikai témákat elbeszélő coplas popularest kántálják. Ruházatuk és vonásaik már Bolíviát idézi és a rendezvény fő szimbólumaként sok helyen fellobog a hét színű andoki indián törzsek zászlaja. Az ember igazából már San Salvador de Jujuyba érkezve érzi, hogy egy teljesen új kultúrába csöppent. Ez az Argentína már nem az az Argentína amit a porteñok laknak. Az embernek az az érzése támad, hogy végre tényleg megérkezett Latin-Amerikába. A bolíviai határhoz közeledve ezek az új benyomások egyre inkább meghatározóbbá válnak.
A coplero-k először zárt kapuk mögött, szűk közönség előtt adják elő az idei műsorukat, majd átvonulnak egy mindenki által látogatható térre, ahol a “civilekkel” együtt vigadnak, isznak, esznek és kis csoportokba rendeződve egészen estig önfeledten énekelnek. Az utcákon megjelennek az étel és italárusok, a főtér pedig a kézművesek élénk színű portékáival telik meg. Este a fiatalok nagy többsége átutazik a közeli Tilcara-ba, ahol reggelig tart a mulatozás.
Azért is érdemes ilyenkor idelátogatni, mert lehetőségünk nyílik megismerkedni ezekkel az emberekkel, akik az ünnepek alatt sokkal nyitottabbak és barátkozóbbak a turistákkal, mint a munkával teli hétköznapjainkban, amikor lehet meg sem találnánk őket erre járva.
A karnevál mindig időszerű – előtte és utána is lehetséges. Most egy előkarneválra hívjuk Önöket, amelyet ezúttal Argentínában látogattunk meg. Argentína, Uruguay és Chile mellett a legeurópaibbnak tartott latin-amerikai ország, de északi, Bolíviával határos részén még szép számmal élnek indián származású őslakosok.
Jujuy tartományban járva tavaly januárban belecsöppentünk barátaimmal az amúgy a kontinens más országaiban is tartott karnevál élőrendezvényeibe. Az ünnepségek az “Enero de Tilcara-val” indulnak ahol több kulturális és zenés program várja az idelátogatókat.Salta felől érkezve útközben már szinte mindenki arról beszélt nekünk, hogy ha Jujuy felé megyünk, az épp akkor rendezett “verano tilcareño-t” semmiképpen sem hagyhatjuk ki. Így aztán úgy döntöttünk utazótársaimmal, hogy Purmamarca után egy napot a Tilcara nevű településre is szánunk. San Salvador de Jujuy-ból induló buszutunkon már kezdett felsejleni, hogy mi is var ránk.
A távolsági busz annyira tele volt emberekkel, hogy nem is jutott ülőhely mindenkinek a több órás buszútra, és a végcél felé közeledve már annyira felhevült a hangulat, hogy az utasok, akikről később kiderült hogy az “Encuentro de copleros” fő résztvevői, először csak énekelni kezdtek el, aztán előkerültek a hangszerek is, igazi utazó koncertté változtatva a buszt. A hét színben magasló hegyeiről híres Purmamarca az évnek ebben a hónapjában megtelik az ország többi részéről érkező turistákkal, akiket a már említett zenészek versengése mellett a város főterén megrendezett vásár is vonz.
Január az országban és annak szomszédaiban is, a nyári szünet hónapja, így sok fiatallal találkozhatunk, akár külföldiekkel is, akik aztán észak felé veszik az irányt, és a következő egy hónapban elárasztják Bolíviát és Perut, sokszor fennakadást okozva például a határátkelőknél.A város már a hegyek között, elég magasan fekszik, Jujuy tartomány átlagos magassága 3500 méter, így a klíma itt nyáron igen kellemes, napközben érződik a nap sugarainak ereje, de nincs az az elviselhetetlen hőség mint amit Buenos Airesben vagy Montevideóban lehet tapasztalni nyáron.
A grupos de coplero-k helyi nőkből és férfiakból álló kis csoportok, akik népdalokat énekelnek. Fő hangszerük a dob, amit egyenletes ritmusban ütnek miközben különböző népi történeteket, hagyományokat, vagy az éppen aktuális politikai témákat elbeszélő coplas popularest kántálják. Ruházatuk és vonásaik már Bolíviát idézi és a rendezvény fő szimbólumaként sok helyen fellobog a hét színű andoki indián törzsek zászlaja. Az ember igazából már San Salvador de Jujuyba érkezve érzi, hogy egy teljesen új kultúrába csöppent. Ez az Argentína már nem az az Argentína amit a porteñok laknak. Az embernek az az érzése támad, hogy végre tényleg megérkezett Latin-Amerikába.
A bolíviai határhoz közeledve ezek az új benyomások egyre inkább meghatározóbbá válnak. A coplero-k először zárt kapuk mögött, szűk közönség előtt adják elő az idei műsorukat, majd átvonulnak egy mindenki által látogatható térre, ahol a “civilekkel” együtt vigadnak, isznak, esznek és kis csoportokba rendeződve egészen estig önfeledten énekelnek. Az utcákon megjelennek az étel és italárusok, a főtér pedig a kézművesek élénk színű portékáival telik meg. Este a fiatalok nagy többsége átutazik a közeli Tilcara-ba, ahol reggelig tart a mulatozás.Azért is érdemes ilyenkor idelátogatni, mert lehetőségünk nyílik megismerkedni ezekkel az emberekkel, akik az ünnepek alatt sokkal nyitottabbak és barátkozóbbak a turistákkal, mint a munkával teli hétköznapjainkban, amikor lehet meg sem találnánk őket erre járva.
(Visited 1 times, 1 visits today)
