Az asuncióni fiatalok körében nem túl elterjedt a közös lakásbérlés. Míg Spanyolországban és itthon a diákok nagy része közösen bérelt 4-5 szobás lakásokban él, ott a fiatalok vagy a családjukkal maradnak otthon, vagy külön-külön bérelnek egy szobát, de baráti lakóközösségeket nem igazán alkotnak. Nézelődés közben találkoztam sokféle főbérlővel és bérleménnyel a horribilis összegekért kínált európai stílusú lakásoktól a csak simán pofátlanul drága deszkakajibákig. Ha ilyen feladat előtt állunk, és tehetjük, kérjük helyi ismerősünk segítségét, sok kellemetlenségtől és időpocsékolástól kímélhetjük meg magunkat. Az átlag lakások kicsit más alapvető elvárásoknak felelnek meg mint itthon, tiszták és funkciójuknak tökéletesen megfelelnek, ám a háztulajdonosok szívesebben áldoznak egy 30 fős ünnepség költségeire, sem mint házuk minden részletének felújítására vagy a berendezési tárgyak komplett lecserélésére. Én végül egy barátnőm távoli rokonától béreltem egy külön álló kis lakrészt fürdőszobával, konyhasarokkal, hatalmas mangófával az ablak előtt havi 400 000 guaraníért, ami kb 80 eurónak felel meg.
A napi rutinomat főleg az egyetem határozta meg, az órák 8-9 kor kezdődtek, 10-12 fős csoportokban hallgattuk az előadásokat. Itt is, csakúgy mint eddigi tapasztalataim alapján minden egyetemen, az órák tartalmi minősége nagyon változó volt. Sok tanár magával ragadó érdekes és interaktív órákat adott, de szép számmal akadtak a minden innovációt mellőző végeláthatatlan és lényegtelen körmondatokban előadó pofesszorok is. A legnagyobb meglepetést a kar dékánja okozta, amikor órájára személyes titkárával és testőrével érkezett. Amennyire sikerült felmérnem a viszonyokat, ezt inkább státuszszimbólumnak szánta, semmint valós fenyegetettség következménye volt.
Engem mint első nemzetközi cserediákok egyikét úgy kezeltek, mint egy nagykövetet. Nagyon furcsa volt a dékán és a rektor bársonyhuzatos fotelekkel berendezett irodájában vendégként csevegni, míg saját egyetememen egyéb hivatalos ügyintézés miatt sem léptem át hasonló intézményi vezetők irodáinak küszöbét.
A diákok nagyon felkészültek és érdeklődőek voltak. Sokszor fordultak hozzám olyan kérdésekkel Magyarországgal kapcsolatban, amikre nem is tudtam kapásból válaszolni – egyes kérdések például Neumann játékelméletének részleteire vonatkoztak. Spanyolországban és Nyugat-Európa más országaiban már átlagos életpályának számít az egyetem elvégzése, így ott rengeteg olyan diák van, aki azért jár egyetemre, mert az a norma, de nincs különösebben elkötelezve tanulmányai vagy szakmája iránt. Ezzel szemben itt szinte csak olyannal találkoztam, aki a legjobbat próbálta magából kihozni, és már az egyetem első éveitől kezdve értékeli azt, hogy tudását gazdagíthatja, pedig ez nem mindig egyszerű feladat. Az átlag európai egyetemista el se tudja képzelni milyen nehéz összeállítani egy-egy beadandó munkát, ha az embernek nem állnak rendelkezésére karnyújtásnyira a szükséges adatok, korábbi tanulmányok. Egyik csoporttársam azt a feladatot kapta, hogy vegye számba az asuncióni építkezési nagyberuházásokat és azok előrehaladtát. Az illetékes minisztérium honlapján ilyen adat nem található, így kénytelen volt személyesen nekivágni a feladatnak, hogy felkutassa azt. Négy különböző hivatali osztály közti ingázással töltött nap után sikerült rábukkania az áhítot, mint kiderült létező kimutatásra, ami egy alig használt iroda porosodó polcán rejtőzött.
Talán a helyi információk relatív hiánya okozza, hogy a tudást, ami viszont elérhető az interneten, fáradságot nem kímélve teszik magukévá. Sok diáktársam napi óráik mellett észak-amerikai egyetemek videós kurzusait “hallgatta”.
Paraguayban ugyan Brazíliához, Bolíviához hasonló módon egyenlőtlen a jövedelem eloszlása, nem tartozik azon országok körébe, ahol szinte nincs európai értelemben vett középosztály. Az egyetemi tanulmányok kigazdálkodhatók annak a számára is, aki átlagos dolgozó családból származik. Léteznek tanulmányi ösztöndíjak és hátrányos helyzetű diákokat segítő programok. A két legnevesebb intézmény az állami Universidad Nacional de Asunción és az egyházi intézmény, az Universidad Católica “Nuestra Senora de la Ascunción”. Ezek mellett rengeteg, akár csak egy-két szakból álló privát egyetem is van, de képzési követelményeik nem mindig magas szintűek, és diplomáik sem annyira megbecsültek.
Természetesen a paraguayi fiatalok élete sem csak a tanulásból áll, a következő részben helyet kapnak az asuncióni éjszakai élet és a családi összejövetelek történetei is.
A szobám és a ház kivülről:
