Dr. Adriana Gottberg Gil, a Venezuelai Bolivári Köztársaság Budapesti Nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A Latimoport bemutatja a hazánkban dolgozó latin-amerikai nagyköveteket: a sort a nőkkel kezdjük.
Adriana Gottberg Gil Venezuela fővárosában, Caracasban született. Sebészorvosként szerzett egyetemi diplomát a venezuelai Los Andes Egyetemen, 1988-ban. A Venezuelai Bolivári Köztársaság Magyarországi Nagykövetségének ügyvivőjévé 2008-ben nevezték ki.
A belvárosi nagykövetségi épületben csendes elegancia fogad: Adriana és magyar titkárnője készülnek az ,,interjúra,,. Az interjú helyett inkább egy kellemes beszélgetés alakul ki, szinte nincs mit lejegyezni a hivatalos protokol számára. Venezuela ideiglenes ügyvivő asszonya négy éve képviseli hazáját Magyarországon és az elmúlt évek alatt sok tapasztalatot szerzett rólunk, mint mondja, megkedvelte a magyarokat. Nem kis meglepetésünkre éppen azt emelte ki jó tulajdonságaink közül, amit mi nem biztos, hogy annyira jónak érzünk: mint mondta, a magyarok direkt, egyenes, nem kertelő modora elnyerte a tetszését és éppen ez az a tulajdonság, ami egyszerűvé teszi az együttműködést velünk.
Adriana belelát a mindennapjainkba is, hiszen négy gyermeke közül kettő vele él Budapesten, míg felnőtt lánya Venezuelában már saját családjával lakik, nagyobbik fia pedig a édesapjával tartott Athénbe: férje Venezuela görögországi nagykövete.
A beszélgetés során az is kiderül:vezetése alatt a képviselet számos programmal igyekszik Budapestre hozni a távoli Venezuelát, ujjáteremteni az igencsak megritkult kapcsolatokat Venezuela és Magyarország között.
A nagykövet asszony rendszeresen látogatja a spanyol nyelvet oktató iskolákat, nemrég Székesfehérváron járt, ahol – többek között – részt vett egy spanyol nyelvi tanórán. Kitünő kapcsolatot tart a Károlyi Mihály spanyol két tannyelvű középiskolával és évente tanulmányi versennyel igyekeznek a diákokkal megismertetni Venezuelát. Plakátokat, faliújságokat készítenek egy adott témáról és a nagykövetasszony külön lelkesedéssel beszél arról, hogy a magyar diákok kreativitása, ötletgazdagsága nagyon kellemesen meglepte, és máig is csodálattal tölti el. Mint mondta, olyan ötletek kerülnek elő az egyes témákat illetően, hogy a felnőttek nem találnak szavakat.
Tavaly a venezuelai függetlenség 200 éves évfordulóján a követség tanulmányi versenyt hirdetett középiskolás diákoknak: a versenyen hét iskola diákjai adták be pályamunkájukat arról, milyennek látják innen a távolból a független Latin-Amerikát és benne Venezuelát. A pályázat győztese Ványa Bertalan egy kétszemélyes venezuelai utazáson vehetett részt, míg a második helyezett laptopot nyert. A díjátadásra a Petőfi Irodalmi Múzeumban került sor.
A két ország kapcsolatait erősítendő a követségnek köszönhetően előkerült egy régi emlék: Francisco de Miranda (1750-1816), Venezuela nemzeti hőse, Bolívár előhírnöke, a függetlenség egyik harcosa Fertődre látogatott. Nagy Frigyes porosz királytól érkezett és Fertődön Joseph Haydn fogadta. Miranda támogatókat keresett Európa királyi udvaraiban a dél-amerikai függetlenségi harc ügyének. Három napon át volt Fertőd vendége, arcképe ott látható a kastély neves látogatóit bemutató teremben.
A történelmi emlékeken túl Adriana Gottberg szerint a országainknak sok lehetősége lenne a kapcsolatok fejlesztésére: Venezuelának éppen arra van szüksége, ami Magyarországon megtalálható. Szakmai tudásra és gazdasági tapasztalatokra. Az kőolajban és földgázban gazdag ország nagy erőfeszítéseket tesz, hogy nyersanyagexportőrből olyan országgá váljon, amely fejlett feldolgozó iparral rendelkezik. Nagy szüksége van például építőipari szaktudásra is: hatalmas lakásépítési programok születtek, hiszen Venezuela hadat üzent a nyomornak, de a célok érdekében – az eredmények ellenére – még sok tennivaló van. Természetesen egyéb szakipari munkák, kisvállalkozások is találhatnának maguknak lehetőséget Venezuelában – mondja – bár a jelenlegi politikai klíma lassítja ezt a folyamatot. Hiányoznak a vállakozásoknak biztonságot nyújtó megfelelő államközi keretmegállapodások is.
A venezuelai nagykövetasszony röviden bemutatta országa bolivári forradalmát: a XXI. század dél-amerikai szociális kísérletét, amelynek célja – mint hangsúlyozta – egy igazságosabb társadalmi modell kiépítése, a szegénység csökkentése, az oktatás, az egészégügy, a szociális juttatások fejlesztése és a természeti kincsek megőrzése, az ország értékeinek visszaszerzése. Kiemelte: sokat fordítanak az olajbevételekből az oktatásra (analfabetizmus felszámolása). A nagybirtok kisajátítása, a földosztás, a média demokratizálása, a privatizált és nem működő közszolgáltatások visszaállamosítása, a munkás önigazgatás bevezetése – mind olyan intézkedés, amely jellege miatt lassan hoz eredményt és nem megy zökkenőmentesen. Ennek a folyamatnak az élén a nemzeti érzelmű hadsereg és Hugo Chávez áll – hiszen a hadsereg máig is az egyetlen képzett és szervezett erő a félgyarmati sorban élt latin-amerikai államok többségében – magyarázta. Arra a kérdésre, mit érez Venezuela nagykövete, amikor a hazai média egyes munkatársai, anélkül, hogy pontosan tudnák, mit beszélnek, nyivánosan szitokszóként emlegetik Hugo Chávez nevét, csak annyit mondott: nem kellemes érzés.
A beszélgetés végén csak az jutott eszembe, vajon a macsók földjének hírében álló kontinens országai hogyan engedik meg maguknak, hogy nők álljanak hatalmas államok élén (Brazília, Argentína) és nők képviseljék őket valahol a távoli Európában. Adriana Gottberg eközben elbúcsúzott és kerekesszékével, amelyben napjait tölti, befordult a követség folyosóján. Azóta keresem a párhuzamot: nekünk hány kerekesszékes nagykövetünk van külföldön? Nem is fontos, hogy nő legyen!