Megtanulja a papírok tartalmát arra az esetre, ha valami közbe jönne és végigjárja többször is azokat a Los Angeles-i utcákat, ahol észrevétlenül – bár rendőri őrizettel – eljuttatja a táskát oda, hol már nagyon várják.
A Filmakadémia ünnepségén, az Oscar-gálán várják azt a 24 borítékot, amely a nyertesek nevét tartalmazza.
Rosas a mexikói Guadalajarában született és az Egyesült Államokban nőtt fel: apja mexikói, anyja texasi – szintén mexikói ősökkel. Ő az egyike a Pricewaterhouse Coopers (PwC) azon két alkalmazottjának, akik már jóval korábban tudják a titkot. Brad Oltmannsal együtt immár 11 éve a mexikói már előre tudja, kinek tapsolnak majd az Oscar-gálán.
A Pricewaterhouse Coopers (PwC) azóta őrzi a titkot, hogy 1939-ben a Los Ángeles Times megsértette a titoktartási fogadalmat és mindenki előtt, még a díjkiosztás előtt közzé tette az Oscar-nyertesek listáját. Vagyis 78 éve a PwC őrzi a filmművészeti ipar legnagyobb titkát. A cég kiküldi a szavazati lapokat az arra illetékes mintegy hatezer személynek, akik miután döntöttek, visszaküldik a borítékot a PwC-nek. Utána ők ketten kézzel egyenként kinyitják a borítékot, összesítik az eredményeket. Az év többi részén szintén a Filmművészeti Akadémia foglalkoztatja őket.
Ez a munka több héten át foglalkoztatja a két embert, rögtön a nevezésekkel indul a szezon és a szavazatok összesítésével, majd a táskák átszállításával zárul.
Amikor az összes szavazat megérkezik – soha nem közlik, hol őrzik a borítékokat – akkor egy némasági fogadalmat tett csapat segít a számolásban. Négyes csoportokban számolnak egy külön irodában, de egyikben sem számolják össze egy kategória teljes szavazatait – vagyis senkinek sincs a két férfin kívül teljes képe a végeredményről. Az összesítés Rosas és Oltmanns feladata – ez mintegy három napos megfeszített munka. Aztán ők nyomtatják ki a borítékokba kerülő cédulákat, amelyek rejtve maradnak egészen addig, amíg a Kodak színházban fel nem hangzik – és az idei Oscar …
Az Oscar-éjszaka előtti napon Rosas reggelente megissza a kávéját, elolvassa az újságokat és jókat mulat az előzetes elemzéseken. Könnyű neki, ő már tudja azt, amit senki…
Aztán déltájban felölti az Oscar-öltönyét és elindul az irodába a táskáért. Mindketten fogják az értékes információt és külön utakon – szolid rendőri kísérettel – elmennek a gála színhelyére, hogy végigvonuljanak a vörös szőnyegen, kezükben a táskákkal.
Sokan kérdezik, mit rejt a boríték, de csak viccből: mindenki tudja, hogy nem mondhatnak semmit. A ceremónia alatt a színpad mögött állnak, szigorú felügyelet alatt egészen addig, amíg át nem adják a legjobb filmért járó szobrocskát.
De azért vannak porszemek a gépezetben: 1996-ban Sharon Stone és Quincy Jones úgy álltak a színpadon, hogy nem volt kezükben boríték és hátra kellett szaladniuk, hogy megkérdezzék: ki kapta a legjobb filmzenéért járó díjat. Ők ketten ezt tudják – minden Oscar-gála előtt memorizálják a neveket, díjakat, hogy az ilyen esetekre felkészülhessenek.
{youtube}fFOXYtQOeOA{/youtube}