Dávid Gyula, a 200 százalékos ember

Dávid Gyula Venezuelában élő operatőr. Saját bevallása szerint 100%-ig magyar, de 100%-ig venéz is, így aztán azt mondjuk rá: ő a 200%-os ember.

 

 

1951-ben született, a hetvenes években a Magyar Televíziónál volt segédoperatőr. Büszkén meséli, hogy az emlékezetes Keménykalap és krumpliorr felvételeinél Ráday Mihály volt a főnöke, akitől rengeteget tanult. De dolgozhatott Radó Gyulával, Ragályi Elemérrel, Andor Tamással és Bornyi Gyulával. A tévénél együtt kezdett a Barátok közt sorozat producerével, Kalmár Tamással, nemrégiben itthon találkoztak és jót beszélgettek arról, kit merre is sodort az élet.
Őt a hetvenes években – a szülők távoli barátja révén – Venezuelába sodorta, ahol kezdetben dolgozott mindenhol, ahol fizetést adtak érte. Aztán kiderült, hogy a valamikori MHSZ (vajh ki emlékszik rá?) búvártanfolyama és a megannyi mellúszó országos rekord kombinálva a fényképezéssel összehozza a víz alatti filmezést.

Azóta reklámfilmek operatőre, ebből keresi meg azt a pénzt, amiből természetfilmeket és dokudrámákat gyárt. Legjobb reklámfilmjének egy rákellenes alapítvány felhívását tartja, amit természetesen ingyen csinált. Nagyon büszke új sorozatára, ami Equinox címen került forgalomba és az Egyenlítő mentén élő népek kultúrájáról szól. Több díjra is jelölték. Három éve Contacto című táncfilmje a spanyol operatőrök díját kapta a madridi kísérleti filmek fesztiválján. Fia és lánya meg a három unoka Venezuelában él.
Gyakran megfordult benne a gondolat, hogy hazatér, de úgy tűnik, munkájára és tudására itthon nincs szükség. Ellenben büszkén említi, hogy a Venezuelában nevelkedett Gózon Franciscót ő irányította az itthoni főiskolára, ahonnan igazi befutott operatőr lett. Az itthoni kudarcoktól cseppet sem kedvetlenedik el, hiszen van munkája bőven odaát a tengerentúlon. A munka mellett elnöke lett a Venezuelai Filmművészek Szövetségének, ezen kívül  tanít az ottani Nemzeti Filmművészeti Főiskolán. Minden évben hazalátogat. Várják a rokonok, a barátok, a régi úszótársak. Nagy figyelemmel hallgatja az itthoni fejleményeket, és mesél Chávez Venezuelájáról. Közben járja a könyvesboltokat, nem maradhat el egy-egy operaházi előadás sem, és természetesen ott a mozi, ami egész életét bearanyozza.
Barátai, ismerősei végtelen türelmét, humorát, örök optimizmusát dicsérik. Bizony sokunkra ránk fér, hogy a 200%-os ember időnként hazajöjjön, megveregesse a vállunkat, némi bíztatást adjon. Mintha az ő útja olyan sima és problémamentes lett volna. Talán a két véglet, a latin túlzott optimizmus és a magyar túlzott önsanyargatás között élve benne alakult ki az, amit annyian irigyelünk.
Dávid Gyula filmjeiről honlapján, a www.gyuladavid.com oldalon található bővebb információ.

Hétről hétre közlünk egy válogatást Dávid Gxula filmjeiből

A Sarisarinama expedició

{youtube}0rHyIMfXCIQ{/youtube}

Amazonas expedició

{youtube}BhJhzJ0QFXg{/youtube}

(Visited 3 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez