Az elöljáróságok fintorogtak a néger közösségek vidám ünneplésének láttán és nem is sejthették, hogy ez teszi majd egykoron világhírűvé városukat, és vonul be a köztudatba, mint a földkerekség leglátványosabb szabadtéri ,,előadása”. A jövő héten, amikor megindul a menet a szambadrómon, 15 szambaiskola vonul fel átlagosan 3500 résztvevővel, akik a legkülönbözőbb feltűnő öltözetekben jelennek meg, és a látogatók nagy örömére sok félmeztelen táncosnő is lesz közöttük. A menetben több tucat feldíszített jármű is vonul, mint a karnevál elmaradhatatlan kelléke.
A mostani útvonalat, a szambodrómot 1984-ben nyitották meg, de azóta – persze nem ezért – a riói karnevál sokat veszített spontán ünneplési jellegéből. Ma már az egész rendezvény szinte egy iparággá nőtte ki magát, sok a szponzor is – mondja Hildemar Diniz, a Portela szambaiskola ,,szenior tagozatának” tagja, aki szerint ma már semmi sem történik véletlenül. A riói karneválok élő emlékezete az EFE spanyol hírügynökségnek elmondta, hogy a régi karneválokat jobban szerette. Ő maga most 78 éves, és 65 évet a karnevál résztvevőjeként töltött: táncolt, énekelt és zenét írt az eseményre. Első igazi karneválján 14 éves volt. Ma is a Portela szambaiskola tagjaként vesz részt az ünneplésen. Elmondta, hogy a 40-es években – amire gyermekként már emlékszik – a karnevál a Plaza Once körüli utcákon zajlott. Ezt a részt a városban némi lenézéssel ,,kis-Afrikának,, nevezték, mert itt élt a színes bőrű lakosság többsége.
Az ünnepség méretét tekintve kisebb volt, de több volt benne az egyszerű lelkesedés, nem vált még a nagy cégek versengésének színterévé, nem nyelte el a konzumőrület. Már akkor is feldíszített ,,járműveken,, vonultak fel, de ezek sokkal kisebbek voltak a maiaknál – tette hozzá. Még ma is vannak olyan szambaiskolák, amelyek már a kezdetekkor is ott voltak – ilyen például a ,,bahía szárnyai,, nevű csoport, amely Bahíából érkezik, kizárólag nők vonulnak fel és a helyi hagyományoknak megfelelő nemzeti viseletben táncolnak. Többségük pedig már túl van élete delején.