Az események több látogatót vonzanak a felvonulásokkal, díszes menetekkel és zajos gyülekezetekkel tarkítva, mint a futball és az összes kulturális esemény együttvéve.
A kis Uruguay igyekezete minden évben tekintélyt keltő, de 2009-ben meg is jutalmazták érte: abban az évben elnyerte a karnevál fővárosa megtisztelő címet. Idén tehát kezdetét vette a színesre mázolt testek forgataga, amely csúcspontját és legnagyobb eseményét február elején a Las Llamadasban éri el, amikor két napon keresztül tombol a zene, de nem a szamba, hanem a tradicionális törzsi tánc, a candombe ritmusára.
A candombe Montevideóból terjedt el, az afrikai dobzenékre emlékeztető zene, az egyetlen tradicionális dél-amerikai ritmus, ami emlékeztet az afrikai gyökerekre, és beépíti azokat a hagyományokba.
A tánc mellett a Llamadason a murgáé a másik főszerep, egy tipikus argentín, uruguayi, spanyol zenés színházi műfajé, ami egyszerre merít a Velencei karneválból és a Commedia dell’Arte hagyományaiból. A legjobb murgások általában nagyon jó tangótáncosok is.
A karneváloknak nemcsak vallásos, de pogány gyökerük is van, a pogány világban a tél végét ünnepelték (itt a nyár végét) a húshagyó keddet megelőző néhány napban, a keresztény vallás elterjedésével viszont tiltani kezdték a pogány farsangokat, mert azok a nagy zabálások mellett alapvetően a bujaságról szóltak. Ez pedig nem volt összeegyeztethető a keresztény erkölccsel. Kifjezetten érdekes, hogy a legbujább farsangi karneválokat a spanyol hagyományoknak köszönhetően erősen vallásos dél-amerikai országokban láthatjuk. (latimo/BBC)