Ezen a napon a gyerekek igyekeznek hajnalik ébren maradni és figyelni, mikor hozzák el a távoli keletről számukra az ajándékokat. Minden apróság elsőként szeretné birtokba venni az új játékokat, és persze a titok megfejtése sem utolsó: hogyan néznek ki a királyok, milyen ruhában érkeznek és kinek sikerül meglátni őket.
A hagyományok szerint a napkeleti bölcsek érkezését a gyerekeknek nem szabad tétlenül várni: már időben meg kell írniuk a királyoknak, hogy milyen ajándékot hozzanak. A gyerekek tollat ragadnak vagy a szülőknek lediktálják, melyek azok a jó cselekedetek és jó tulajdonságok, amelyek alapján ezen a napon ajándékot érdemelnek.
A levél aztán bekerül a cipőcskékbe, hogy ha megérkeznek a keleti királyok, tudják, kinek mit kell tenni a cipőjébe és persze milyen érdemek alapján kérik azt a gyerekek. Van, ahol a gyerekek a cipőcske mellé az ablakpárkányra édességet is tesznek, hogy a távolról érkező megéhezett utazók – az ajándék cipelésétől megfáradva – kiszolgálhassák magukat.
Egyes országokban régen az ablakpárkány külső részére helyezték az édességet és jelképesen a királyoknak szánták, mégis a szegény gyerekekre gondoltak, akiknek ezen az éjen elviszik a tehetősebb környékekről az édességet. Ez a szokás mára azonban már alig található meg – megváltoztak az idők.
A három királyok vagy napkeleti bölcsek ünnepe a latin-amerikai országok többségében hasonló ahhoz, ahogyan mi ünnepeljük a télapót vagy a Mikulást. (AOL)