Amikor Felipe Calderón mexikói elnök hatalomra került, hadat üzent a szegénységnek. Ma, öt évvel később úgy tűnik, az ország elvesztegetett öt évet ezen a területen. Mexikóban a legnagyobb jövedelmek és a legalacsonyabbak között 27-szeres a különbség, míg az Egyesült Államokban ez ,,csak,, 14 szeres.
Csak néhány háztömbbel a Slim család által uralt mexikói tőzsde épületétől Marcial Maya napi 5,8 dollárt keres: mogyorót, édességet és cigarettát árul az autósoknak. Neki 35 millió éven át 365 napot kellene dolgoznia, hogy elérje a legmagasabb jövedelmű 10 százalék életszínvonalát – feltéve, ha közben egyáltalán nem költ semmit. Forbes Magazin szerint Slim vagyona 74 milliárd dollár – ez az ország GDP-jének a 6,6 százaléka. A mexikói lakosság fele viszont a szegénységi küszön alatt él és az ország vezetése – Brazíliával ellentétben – semmilyen programmal nem rendelkezik a helyzet megoldására.
A jelenlegi gazdasági növekedés – 2003 óta szinte változatlan – 2,2 százalékos, ez a fele a latin-amerikai és a karibi államok átlagának. Az 1994–94-ös gazdasági összeomlást követően a kormányok lassan igyekeztek felsegíteni a szegényebb rétegeket egy jobb szintre: ez a folyamat Calderón megválasztásával öt évvel ezelőtt megtorpant. Mexikó 2009-ben nemzeti jövedelme 11,2 százalékát költötte szociális kiadásokra, ez Brazíliában 27 százalék volt. Brazília 40 millió embert kisegített a mély szegénységből Luiz Innacio Lula da Silva elnöksége alatt.
Mexikóban az átlagos bérek (430 dollár/hó) nem teszik lehetővé a normális életvitelt. Az alacsony bérek miatt kerülnek sokan kapcsolatba a szervezett bűnözéssel, vagyis a megélhetést nem biztosító fizetés a bűnözés melegágya. Egy fiatal többet keres autóablakok mosásával, mint amit a legtöbb átlagos bérezésű munkahelyen kapna. S kevés a reménye az embereknek arra, hogy ez a helyzet – bármilyen párt kerüljön is jövő júliusban hatalomra – megváltozna. (Reuters)