Mennyiben változott meg a kubai társadalom a Fresa és Chocolate 15 évvel ezelőtti bemutatása óta?
A film sikere hatalmas volt az országban és azon kívül is: ez volt az első film, amely hozzányúlt Kubában a homoszexualitás témához és ezt olyan formában tette, ami korábban elképzelhetetlen volt. A filmmel az volt a célunk (társrendezők: Senel Paz, Tomás Gutiérrez Alea), hogy a tolerancia jelenségét megénekeljük és bemutassuk a jelenséget minél tágabb értelemben, nem csak a szexualistást középpontba állítva. Egy olyan időszakban készült, amikor Kubában komoly represszióval nézhetett szembe, aki homoszexuális volt. Ebben a tekintetben a kubai társadalom nagyon sokat fejlődött – hivatalosan semmilyen atrocitás nem érheti a homoszexuálisokat.
Ugyanakkor ha a kubai társadalomban ki is alakult egyfajta liberális szemlélet eben a kérdésben, a politika síkján nem érkezett még el ahhoz a pillanathoz, hogy elfogadjon egy olyan politikai sokszínűséget, amely nem felel meg a hivatalos álláspontnak. Erre a diverzitásra nincs lehetőség sem az újságokban, sem pedig a televízióban. Amíg használatban van a disszidens szó (Kubában ez a másként gondolkodót is jelenti) addig a társadalomban egyes kérdések megoldásra várnak.
Gondolja, hogy a kubai filmek ma azt tükrözik, ami az országban végbe megy?
Azt hiszem, a kubai filmek a kubai filmművészet születése óta – ez a forradalom után vált csak lehetségessé – vagyis kezdettől fogva megkérdőjelezett sok mindent, egy provokáló filmművészet volt és a realitásainkat fogalmazta meg.
Olyan filmek készülnek a legkülönbözőbb esztétikai kategóriákban, amelyek kritikusan, kezdeményezően, provokatívan tükrözik a kubai valóság számos vetületét.
Milyen problémákkal találkozik a forgatás megkezdésekor egy kubai filmrendező?
A Kubai Film és Művészet Intézet (ICAIC) a forradalom utáni megszületése óta a vélemények sokszínűségének jegyében működött. A hatvanas évektől mostanáig, ha megnézzük a kubai filmeket, akkor mindegyikük nagyon kemény kritikai hangot üt meg és így is tekint a valóságra. Éppen ezért sikeresek voltak a filmek a közönség körében. Ez nem mondható el a kubai televízió, a kubai rádió és az újságokkal kapcsolatban – ott szűkebbek a lehetőségek, és gyakorlatilag a politikai propaganda eszközei.
A mozi, az irodalom és a színház nagyobb szabadságot vívott ki magának, és egy sokkal összetettebb realitást közvetít a közönség felé. Az ICAIC filmjeit hosszú időn keresztül tiltották és nem vetítették a televízióban. De mára sikerült elérni, hogy olyan filmeket, mint az Eper és csokoládé vagy a Várólista – már a tévé is műsorára tűz.
A televízió látható változása egy olyan mozgalomnak volt köszönhető, amelyet kubai értelmiségiek vezettek és ,,az emailek háborúja,, néven vált ismertté. Mi a kubai értelmiség szerepe a változásokban?
Azt hiszem, az értelmiség a világ bármely részén olyan erő, amely dinamizálja a társadalmat. De az értelmiség nem irányítja a társadalmat. Kubában az értelmiségen belül van egy réteg, amely kritikusan szemléli a világot, szeretné, ha kiterjedne mindenre a pluralizmus. Nem tudom megjósolni, hogy eléri-e a célját, mert ez számos tényezőtől függ.
Én voltam az első, aki emailt írt arról, hogy Kubában betiltanak filmeket. Az itteni írószövetség ülésén kemény szavak hangzottak el az oktatással kapcsolatban és maga Raúl Castro is tervezett számos változást ennek nyomán. Eddig ez lehetetlen volt.
Ha odaállítanák a kamera mögé és azt mondanák, hogy forgasson filmet a kubai forradalomról, milyen filmet csinálna?
Vannak elvárások és a kormány maga is megfogalmaz ilyeneket. De már lehet beszélni a problémákról, arról, hogy mi nem tökéletes: például, hogy egy kiváló termőfölddel rendelkező ország az élelmiszerszükségletének a 80 százalékát behozza külföldről – eközben itt tervezik a gazdaságot. Tehát valami nem működik, valamit nem jól csinálnak. Azt akarom mondani, hogy vannak remények – amik persze most még csak remények.
Az Eper és csokoládé című film díjai:
• 1993, Festival Internacional del Nuevo Cine Latinoamericano, Edición 15º, Primer Premio Coral
• 1994, Berlinale – Internationale Filmfestspiele Berlin, Edición 44º, Oso de Plata – Premio Especial del Jurado
• 1995, ACE – Asociación de Cronistas de Espectáculos de Nueva York, Edición 27º, Mejor película
• 1995, Premio Oscar. Annual Academy Awards, Edición 67º, Nominada, Mejor película de lengua extranjera
• 1995, Premios Goya, Edición 9º, Película, Mejor película extranjera de habla hispana
• 1995, Sundance Film Festival, Edición 11º, Películas Latinoamericanas, Premio Especial del Jurado
L