A cigarettacsempészből dohány, majd ipari mágnássá avanzsált Cartes alig két éve viseli az egyáltalán nem forradalmi coloradók vörös ingét, és azóta pályája töretlenül ível felfelé. A Grupo Cartes feje képes volt újraéleszteni a pártot 2008-as veresége után, majd gyors egymás után három választást is nyert. Egy helyhatóságit 2010-ben, egy frakción beüli belső szavazást 2011-ben, most pedig pártársát, a mélycolorado Zacarias Irúnt döngölte földbe az elnökjelöltségért vívott, gyakorlatilag párharcban. De vajon mi áll Paraguay jelenlegi legesélyesebb elnökjelöltjének sikerei mögött, és leginkább milyen jövő vár a dél-amerikai országra, mely 1953-tól 1996-ig a colorado párt személyes birtokaként kis túlzással intézményesítette a politikai elit korrupcióját, illetve az állami kábítószer-kereskedelmet.
A WikiLeaks által nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint 2007-ben a paraguayi drogellenes ügynökség (SENAD) vezetője, Hugo Ibarra kerekperec Cartes narkódollárjainak tisztára mosásával vádolta Gabriel Gonzálezt, a Paraguayi Nemzeti Bank volt igazgatóját.
Az Egyesült Államok Kábítószer-ellenes Hivatala (DEA) pedig még 2010-ben épült be egy másik, szintén Cartes törvénytelen bevételeit kezelő kirakatvállalatba. A DEA gyanúja szerint a colorado vállakozó cigarettacsempész-kapcsolatait és útvonalait kihasználva a olyan nagyobb hozzáadott értéket képviselő áruk kereskedelmére váltott, mint a kokain és a marihuána.
A harmadik WikiLeaks-dokumentum egy, a Sinaloa Kartell erős embereinek paraguayi letartóztatása során kicsikart vallomásokat említ, melyek szerint a mexikói bűnözők egy Cartes vezetéknevű paraguayi üzletemberrel kívántak közös vállalkozást indítani.
További foltot ejthet a tisztes üzletember becsületén a brazil O Glóbo lap publikációja. A lap Cartes Amambay bankját egyenesen pénzmosodának titulálja, és rámutat, hogy a colorado vezér kitűnő üzleti érzékkel terjesztette ki befolyását a hatalmas brazil marihuána piacra. A brazil fogyasztók ugyanis a világ legnagyobb kannabiszpiacát jelentik, amely évi mintegy 3,6 milliárd dolláros bevételt hoz a kábítószer-kereskedőknek. Ha tekintetbe vesszük , hogy a brazil kereslet mintegy 80%-át a paraguayi kenderföldek terméke elégíti ki, nem nehéz rájönnünk, hogy igen gyümölcsöző üzlet a dél-amerikai feketegazdaság ezen szegmensének irányítása.
Az ENSZ éves drogjelentéséből kiderül, hogy a guaraní ország évente nem kevesebb mint 5900 tonna kenderszármazékot termel, e mennyiség exportja többszörösen meghaladja az ország összes, a külkereskedelemből származó legális bevételét. Paraguay első és legfontosabb kiviteli terméke jelen pillanatban tehát, bármilyen furcsán is hangzik, de a marihuána, melynek kereskedelme egyben az ország legfontosabb gazdasági ágává nőtte ki magát. Az országon áthaladó kokainszállítmányok az ENSZ becslése szerint évi 7 milliárd dolláros hasznot hajtanak. Ha a két termékből származó bevételekhez még hozzácsapjuk a virágzó cigarettacsempészetet is, akkor körül-belül egy 10 milliárd dolláros bizniszről beszélhetünk.
Miközben Horacio a választásokra készül, apró kellemetlenség csupán, hogy még saját pártja is arra szólította fel az elnökjelöltet, hogy az áprilisi voksolás előtt legyen szíves tisztázni magát a drogvádak alól. Erre lehet, hogy nem is lesz szükség, mivel a közvélemény lassan már hozzászokik a Cartes-birtokokon rendre véletlenül kényszerleszálló kokainnal és marihuánával megrakott kisebb és nagyobb repülőgépekről szóló híradásokhoz. A Cartes Csoport fehéren vagy feketén mégiscsak az ország legnagyobb üzleti vállalkozása, ha pedig a vezérigazgató a köztársasági elnök székébe ül majd, alig marad akadálya annak, hogy Paraguay igazi narkódemokráciává váljon.(E’A)