A Chávez kormányzása alatt Maduro évek óta az elnök bizalmi emberének számított, az utolsó kormányzati ciklusban pedig a külügyminiszteri posztot töltötte be. A visszavonult államfő szerint Maduro – nevéhez híven – érett politikus aki hosszú évek során bizonyította elkötelezettségét Venezuela népe felé. Nicolás Madurot, joviális, társasági lényként írják le, aki szeret jókat enni és igen sokat ad a spiritualitásra, feleségével együtt többször is Indiába utazott, hogy Sathya Sai Babaa gurutó tanuljon.
Chávez szerint a napnál is világosabb, hogy a bolivári forradalom támogatóinak Maduróra kell szavazniuk, amennyiben a karibi ország alkotmánya szerint Chávez 30 napnál tovább maradna távol tisztségétől, és új választásokat írnának ki.
Az elemzők rámutattak, hogy az üzenet fontos jelzés a Chávez utódlása miatt pillanatnyi zavarban leledző chavista erőknek: az irány világos, széthúzásnak helye nincs.
Maduro a politizálást gyakorlatilag az utcán kezdte lelkes szocialista aktivistaként – Chávezzel még a nyolcvanas években találkozott. A szakszervezetben végzett munkája után Maduro lassan a törvényhozó hatalom elnöki székéig jutott, ahonnan külügyminiszteri kinevezése már csak egy apró lépés volt.
A volt szakszervezeti vezető a külügyi tárca élén még politikai ellenfelei elismerését is kivívta mivel sikeresen lobbyzot össze többmilliós kínai és orosz hiteleket országa számára, valamint a FARC és a kolumbiai kormány közti béketárgyalások egyik kulcsfigurájának is tartják a politikust.
Maduro dolga mindenesetre korántsem lesz egyszerű, mivel ő azért mégsem Chávez, és kérdés, hogy vajon képes lesz-e hasonlóan szoros és karizmatikus kapcsolatot ápolni a néppel ahogy azt elődje tette. A Venezuela jövőjét latolgató elemzők szerint Henrique Capriles előtt nem várt távlatokat nyithat a baloldal esetleges széthúzása, amennyiben Chávez távozása után a comandante által áhított “egység, egység és egység” nem jönne létre.(WP)