Martín Almada, paraguayi újságíró, történész és emberi jogi aktivista 15 éven át kereste a paraguayi diktátor Aflredo Stroessner titkosrendőrségének adattárát, hogy fényt deríthessen azokra az atrocitásokra amelyeket az önkényuralmi rendszer 35 éves regnálása alatt követtek el.
Almadának jó oka volt a vizsgálódásra, hiszen 1974 és 1977 között maga is a rettenetes hírű Departamento de Investigaciones Técnicas, majd pedig a nem kevésbé kegyetlen Emboscada börtön vendége volt.
Almada és felesége még 1970-ben vonta magára a hatóságok figyelmét, mivel baloldali érzelmű tanárként korszerű tantervek, és a dolgozók munkakörülményeinek javítása mellett foglalt állást. Egy éjszaka Almadát letartóztatta a titkosrendőrség, majd 30 napos vallatás után ” intellektuális terroristának” bélyegezve zárták az Emboscada politikai foglyokat őrző börtnébe.
Almeda letartóztatása után nem sokkal felesége Celestina szívrohamban halt meg. Mint később kiderült a paraguayi titkosrendőrség arra kötelezte a hölgyet, hogy nyolc napon keresztül telefonon kövesse férje kínzását, illetve a hatóságok nap mint nap leszállították Almeda véres ruhadarabjait a házaspár lakására, hogy vélt vagy valós bűnök bevallására vegyék rá férfit vagy feleségét. Egy nap végül amikor Celestinát azzal hívták fel, hogy a “felforgató tanár halott” és lehet menni a holtestért, a fiatal tanárnő szíve nem bírta tovább a megpróbáltatásokat.
Az irattárat az újságíró másfél évtizeden át kereste eredmény nélkül, máskülönben lehetetlen lett volna bizonyítékokkal alátámasztani saját és több ezer megkínzott társa történetét. A kezdet vége akkor jött el amikor Almedát telefonon értesítették egy irathegyről, mely Asunción kültelkén egy romos rendőrkapitányság mögött magasodott.
Az irathalmaz, mint utóbb kiderült, a paraguayi titkosrendőrség több évtizedes működésének, a nácik pontosságát idéző dokumentációjának bizonyult. Almeda saját és felesége kartotékja mellett több ezer kerékbe tört sorsra derített fényt.
Kiderült többek között, hogy a baloldali mozgalmak elnyomására szervezett Kondor-tervet az Egyesült Államokból koordinálták, és hogy Paraguay, Chile, Argentína és Uruguay szerepelt elsőként a műveletben melyet baloldali társadalmi mozgalmak leverésére hoztak létre.
Szintén fény derült arra az együttműködési hálózatra melyet a dél-amerikai diktatúrák építettek ki, hogy kézre kerítsék a Kondorban résztvevő országok baloldali aktivistáit.
Bár az akkori kínzók jó része ma is szabadlábon él, vagy végelgyengülésben halt meg, a paraguayi terror archívum nyomán nem egy argentin, chilei vagy asuncióni illetőségű nyugdíjas népnyúzó került bíróság elé.
Martin Almeda elmondása szerint ugyan a holtakat már nem lehet feltámasztani, de talán a múlt tisztázásával el lehet kerülni, hogy a hóhéroké legyen az utolsó szó.(BBC)