Túléléstan a szigetlakóknak

A Zöld-foki Köztársaság, Comore-szigetek, Bissau-Guinea, Mauritius, São Tomé és a Seychelle-szigetek képviselik Afrikát a “Small Island Developing States” nevű nemzetközi szerveződésben. Ennek az egyébként 52 tagú csoportnak egyre inkább a védekezésre kell összpontosítania, mivel a klímaváltozás a fizikai biztonságukat, alkalmasint a létüket is fenyegeti. (A rövidítést – SIDS – egyébként egy betegség, a csecsemő- vagy bölcsőhalál megnevezésére használják, de a szigetországok az őket érő veszélyek növekedése okán “felvállalják” az analógiát.) Az egyre gyakoribb és erőteljesebb ciklonok, hurrikánok, aszályok és viharok mellett az emelkedő tengerszint már arra sarkallja a szigetországokat, hogy a sérülékenységet próbálják meg csökkenteni. A jelek egyértelműen a környezet romlására utalnak, a parti erózió is megzavarja az emberi településeket, az infrastruktúrát, a szociális szolgáltatásokat, turisztikai létesítményeket, a mezőgazdaságot, csökkenhetnek az édesvízi erőforrások. A mind szervezettebb védekezésre kényszerülő szigetországok helyzetére utal James Michel, a Seychelle-szigetek elnöke, akit idézi az a tanulmány, amelyet a SIDS-ről tett közzé az Afrikai Gazdasági Bizottság:  mindenkié az óceán, amikor halvagyonának és más értékeinek a begyűjtéséről, felhasználásáról van szó, de amikor az erőforrások fenntarthatóságáról, a tengeri természetvédelemről, vagy a szennyezésről, a kalózkodásról, akkor az óceánok, úgy tűnik, hogy nem tartoznak senkihez. A nemzetközi szervezetek erőforrásainak hatékonyabb, célirányosabb felhasználását a megelőzéshez, védekezéshez éppen úgy mind sürgetőbbnek vélik az afrikai SIDS-tagok, mint azt, hogy a modern megoldások mellett tudatosan vegyék igénybe a túlélés érdekében a korábbiakban már használt, igen bőséges ősi tudását.