A jelentés, mely az Agonizing Choices: Syrian refugees in need of health care in Lebanon (Gyötrelmes választás: Szíriai menekültek Libanonban, akik nem jutnak hozzá az alapvető egészségügyi ellátáshoz) címet viseli, rámutat, sok esetben milyen komoly hiány mutatkozik a menekülteknek járó orvosi ellátásban. Néhányszor az is előfordult, hogy a szír menekülteket, köztük olyanokat is, akiknek sürgősségi ellátásra lett volna szükségük, egyszerűen nem fogadták a libanoni kórházakban.
“Siralmas a helyzet, a libanoni menekülttáborok szír lakói egyre kevésbé jutnak hozzá a megfelelő kórházi és egyéb speciális kezelésekhez, ahogy a nemzetközi segélyezésben támadt masszív hiány miatt egyre súlyosabbá válnak a körülmények. Az itteni szír menekültek a közvetlen áldozatai a nemzetközi közösségnek az ENSZ libanoni segélyprogramjának finanszírozásában vallott szánalmas kudarcának.” – jelentette ki Audrey Gaughran, az Amnesty International globális ügyekért felelős igazgatója.
Az ENSZ szervezetei 2014-ben mintegy 1,7 milliárd USA dollárnyi támogatásért folyamodtak a libanoni menekültek számára, de eddig mindössze ennek csak a töredékét, 17%-ot biztosítottak. A libanoni egészségügyi rendszer nagyrészt magánkézben van, éppen ezért nagyon drága, így sok menekültnek nincs más választása, mint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR) által támogatott ellátást igénybe venni. A pénzügyi segítség megcsappanása következtében megszorító intézkedéseket kellett azonban bevezetni arra nézve, hogy ki jogosult kórházi betegellátásra. Sőt, még a szigorú kritériumoknak megfelelő menekülteknek is sokszor maguknak kell fedezni a költségek 25%-át.
Azok a szír menekültek pedig, akik súlyos állapotuk miatt kórházi kezelésre vagy komplikáltabb beavatkozásra szorulnak, sokszor ellátás nélkül maradnak. Arif, egy 12 éves kisfiú, a lábán lévő súlyos égési sérülések ellenére sem kapott kórházi kezelést, így az állapota gyorsan romlott. Az égési sebek elfertőződtek, a fertőzés pedig átterjedt az egész lábára. Az UNHCR jelenlegi irányelvei szerint Arif nem jogosult a támogatott egészségügyi ellátásra, így a szervezet mindössze 5 napig tudta finanszírozni a kezelésének költségeit.
“Arif története szívbemarkoló példája annak, milyen hatással van az egészségügyi ellátás szigorítása a libanoni menekülttáborok szír lakóinak életére” – nyilatkozta Audrey Gaughran. Végül egy helyi jótékonysági szervezet talált egy önkéntes orvost, aki hajlandó volt megoperálni Arifot, akire további 13 műtét vár, amelyek elvégzésére a szükséges orvosi felszerelés hiánya miatt Libanonban nincs mód.
“Az ENSZ és a menekültek egyaránt gyötrő válaszút előtt állnak” – közölte Audrey Gaughran. “Az UNHCR és partnerszervezetei az egészségügyi ellátást és a kezeléseket elsődlegesen a sürgős életveszélyes helyzetek kezelésére tartják fenn. Az ilyenfajta rangsorolás létfontosságú, ugyanakkor a helyszínen az Amnesty International-nek nyilatkozó humanitárius egészségügyi dolgozók szerint a menekülteket érintő jelenlegi megszorítások lazulhatnának, amennyiben a segélyprogramok finanszírozása javulna.”
Sok rákban vagy más súlyos betegségben szenvedő szír menekült nem engedheti meg magának a libanoni egészségügyi rendszer rendkívül költséges kezeléseit. Egyre több család keveredik bénító adósságokba, hogy az egyre dráguló orvosi ellátást fizetni tudják. Egy szír menekültnek, Amalnak, hetente kétszer vissza kell utaznia Szíriába vese dialízisre, mivel a kezelés költségét Libanonban nem tudja megfizetni. “Félek visszamenni Szíriába, de nincs más választásom” – mesélte az Amnesty International-nek.
Néhány olyan páciens állapota is életveszélyessé válik, akinek a betegségét alapvetően egyszerű lenne kezelni, mivel a megfelelő orvosi ellátás hiányában komplikációk lépnek fel náluk. “A betegség sok családot taszít adósságba. A nincstelen vagy kevés vagyonnal Libanonba érkező szír menekültek nagyon nehezen találnak munkát. Az embereknek sokszor dönteniük kell az orvosi ellátás, a bérleti díj kifizetése vagy az étel vásárlása között.Itt az ideje, hogy a nemzetközi közösség felismerje, milyen súlyos következményekkel jár az, hogy nem hajlandóak megfelelő mértékben hozzájárulni a szíriai menekültek helyzetének normalizálásához. Iszonyú nagy szükség van arra, hogy a világ országai teljesítsék humanitárius kötelezettségvállalásaikat Szíria felé, és lépéseket tegyenek a legelesettebb menekültek áttelepítésére, hiszen sokaknak közülük égető szüksége van megfelelő orvosi ellátásra” – jelentette ki Audrey Gaughran.
Az Amnesty International elismeri, hogy súlyos terhet ró Libanonra a menekültek beáramlása, így az egészségügyre is. Ugyanakkor felszólítja a libanoni kormányzatot, hogy fogadjon el egy hosszú távú stratégiát, melynek segítségével képesek lesznek a szíriai menekült népesség egészségügyi szükségleteinek kielégítésére. “Libanonnak ki kell alakítania egy nemzeti egészségügyi ellátási stratégiát, mely mindenkire kiterjed, aki az országban él, beleértve a szegény és hátrányos helyzetű libanoniakat, és a menekülteket is” – tette hozzá Audrey Gaughran. “Libanon nehéz döntések előtt áll, ha a saját népességének igényeit ki akarja elégíteni, továbbá a menekültek irányába vállalt kötelezettségeinek is eleget kíván tenni. A nemzetközi közösség nem hagyhatja, hogy Libanon egyedül birkózzon meg a történelem egyik legakutabb menekültválságával. Ez egy nemzetközi szintű kötelezettség és a gazdasági eszközökkel rendelkező országoknak eleget kell tenniük a kötelezettségüknek.”
Háttérinformáció
Libanon túlterhelt, és nem áll rendelkezésére elegendő forrás ahhoz, hogy megfelelően tudja kezelni az egyre nagyobb méreteket öltő szír menekültválságot. Jelenleg több mint egymillió regisztrált szír menekült tartózkodik Libanonban. Ez a szám a várakozások szerint 2014 végére el fogja érni a másfél milliót – amely a háború előtti Szíria népessége harmadának felel meg.
Libanonban a regisztrált szíriai menekültek egy UNHCR által vezetett programon keresztül juthatnak egészségügyi ellátáshoz. Ugyanakkor a rendelkezésre álló források korlátozottsága miatt az UNHCR elfogadott egy irányelvet, amely a sürgősségi és az elsődleges betegellátást a jóval költségesebb és összetettebb kezelések, és a kórházi ápolás elé helyezi.
Ez az anyag a Libanonban élő szíriai menekültekre fókuszál. Nem vizsgálja az egyéb nemzetiségű menekültek helyzetét, beleértve a több mint 50.000 fős palesztin menekült népességet, akik szintén elhagyni kényszerültek Szíriát, valamint a libanoni menekülttáborok palesztin lakóinak helyzetét sem.