Múmiák szénatomjai alapján francia tudósok kiderítették, mit ettek az ókori Egyiptomban több mint négyezer éven keresztül. A francia kutatócsoport az i. e. 3500 és i. sz. 600 között Egyiptomban élt lakosok múmiáinak szénatomjait elemezte, hogy kiderítse az étrendjüket. A fotoszintézissel a növényekbe jut a légköri szén-dioxid, ennek szénatomjai a növényi táplálékkal vagy a növényevő állatok fogyasztásán keresztül kerülnek az emberi szervezetbe.
A francia kutatók annak a 45 embernek a maradványait tanulmányozták, akinek a múmiái a 19. században két lyoni múzeumba kerültek. Megmérték a C12 és a C13 (és más izotópok) arányát a múmiák csontjaiban, fogzománcában és hajszálaiban, majd összehasonlították a kapott értékeket a meghatározott tápon tartott sertések hasonló mérési eredményeivel, mert az ő emésztésük nagyon hasonló az emberihez.
A növényeket két kategóriába sorolták, az elsőbe (C3) tartozik a legtöbb növény: a fokhagyma, a padlizsán, a körte, a lencse és a búza. A másik, kisebb csoport (C4) tartalmazza a kölest és a cirokot. A C3-növények kevesebbet vesznek fel a nehezebb szénizotópból (a C13-ból), a C4-növények többet. Aki több C3-növényt fogyaszt, annál alacsonyabb lesz a nehezebb szénizotóp koncentrációja, aki a C4-növényekből, abban magasabb.
A haj nagyobb arányban veszi fel az állati fehérjét, mint a csont vagy a fog, és a múmiák hajának izotóparánya megfelel a mai európai vegetáriánusok hajában talált értékeknek. Ez alátámasztja, hogy az ókori egyiptomiak leginkább vegetáriánusok voltak, étrendjük alapja hasonlított sok mai emberére: búzából és árpából állt. A C4-növények – köztük a köles és a cirok – táplálékuk kevesebb mint tíz százalékát tették ki.
Alexandra Touzeau, a kutatás vezetője, a Lyoni Egyetem munkatársa elmondta: az a meglepetés érte őket, hogy a vizsgált hosszú időszak folyamán az étrend nem változott. Ez azt bizonyítja, hogy az ókori egyiptomiak jól alkalmazkodtak a változó körülményekhez, hiszen a Nílus völgye egyre szárazabbá vált i. e. 3500 és i. sz. 600 között.
Viszont van egy rejtély is: a hal. Egyiptomi domborművek ábrázolják, hogy lándzsával, hálóval halásztak, régészeti leletek szerint pedig Gáza és Amama területén is fogyasztottak halat. Az izotópos vizsgálat azonban arra utal, hogy a halevés mégsem volt széles körben elterjedt szokás.