Két évvel ezelőtt már úgy tűnt, Bassár el-Aszad szíriai elnök hamarosan megbukik, s a nyugati vezetők is azt jósolták, hogy csupán néhány hónapja van hátra a hatalomban. A helyzet azonban mára megváltozott, jelenleg már senki sem vélekedik így.
Aszad most az elnökválasztásra készül, amelynek révén újabb hétéves elnöki mandátumot kapna. A 48 éves politikus csillaga láthatóan újra emelkedőben van. Az AP elemzésében sorra vette azt, hogy Aszadnak miképpen sikerült a maga javára fordítani a helyzetet a polgárháborúban az elmúlt időben.
Az Irán-barát libanoni szélsőséges Hezbollah szervezet 2013 közepén csatlakozott nyíltan a Szíriában folyó harcokhoz. Több ezer tapasztalt fegyverese és szakértője nyújt segítséget Aszad erőinek a főváros körül, valamint a stratégiai fontosságú városokban, a hegyvidéki településeken a libanoni határ közelében.
A harcok korai szakaszában történt dezertálások ellenére a hadsereg továbbra is hathatós erőt jelent. Nincs jele jelentős törésnek Aszad tisztjei sorában, a hadsereg belső magja nagy mértékben összetartó és egységes. Aszad az elmúlt években megerősítette hadseregét különböző félkatonai csapatok, többek között a Nemzeti Védelmi Erő létrehozásával. Ez utóbbi kormánypárti alakulat sorait a szíriai kisebbségek töltik fel nagy létszámban, és állítólag Irán képezi ki őket.
A szíriai kormány minden ellenőrzés nélkül vethette be harci repülőgépeit, hogy rakétákkal és bombákkal támadja a felkelők állásait. A lázadók már több mint két éve olyan fegyvereket kérnek a nemzetközi közösségtől, amelyekkel lelőhetnék a kormány harci gépeit, de nem kaptak ilyet. A Nyugatnak komoly aggályai vannak, mert attól tart, hogy a fegyverek a szélsőségeseknél kötnek ki. Ezzel egy időben Barack Obama amerikai elnök próbálja elkerülni, hogy az Egyesült Államok újabb konfliktusba sodródjon a több mint egy évtizede tartó afganisztáni és iraki háborúkat követően.
Tavaly, 2013 augusztusában Szíria legfőbb szövetségese, Oroszország fellépett annak érdekében, hogy Damaszkusz elkerülje a kilátásba helyezett amerikai légicsapásokat. Mindez egy olyan megállapodás révén történt, amelyben Szíria ígéretet tett arra, hogy megszabadul vegyi fegyvereitől. Az ügylet előzménye volt, hogy Damaszkusz közelében százak haltak meg egy vegyi támadásban. Obama elnök akkoriban azt mondta, a vegyi fegyver bevetése az a határ, amelynek átlépése kemény amerikai választ von maga után. Ingadozása és az, hogy elállt a kilátásba helyezett légicsapásoktól, feldühítette a szíriai ellenzéket és “felbátorította” Aszadot.
Az elmúlt években egyre mélyebbre süllyedt a felkelők megosztott ernyőszervezetének, a Szíriai Szabad Hadseregnek (SZSZH) a szerencsecsillaga azzal, hogy más fegyveres csoportok, sőt az al-Kaida nemzetközi terrorszervezettel szövetségben álló szélsőséges szervezetek is megjelentek a színen. Idén ezek az erők még egymással is szembefordultak, és a harcokban ezrek haltak meg. A csoportok mérsékelt vezetői elvesztették a bizalmukat az Egyesült Államokban és szövetségeseiben. A világ minden részéből Szíriába érkező külföldi harcosok miatt a felkelők még tovább radikalizálódtak, és ez arra késztette a Nyugatot, hogy még jobban visszafogja a nekik nyújtott támogatást.
A lázadók több száz fegyveresének kiűzése a közép-szíriai Homszból ezen a héten kedvező helyzetet teremt Aszadnak ahhoz, hogy innen indítsa támadásait a felkelők által elfoglalt északi területek ellen. A tűzszünet újabb eleme lett a szíriai kormány taktikai eszköztárának. Az ilyen megállapodások keretében egyes elcsigázott felkelők beszolgáltatták fegyvereiket a hatóságoknak cserében azért, hogy azok enyhítenek az ostromlott terület elleni blokádon, és a felkelőkhöz eljuthatnak az élelmiszer-, gyógyszer- és más létfontosságú szállítmányok. A taktika révén Aszad a csapatokat máshova vezényelheti és a kormány is úgy tüntetheti fel magát külföldön, mint amely tevékenyen törekszik a béke megteremtésére.
Az arab támogatók hevesen összekülönböztek azon, milyen mértékű és milyen típusú segítséget nyújtsanak a szíriai felkelőknek. Törések jelentek meg az Aszaddal korábban szilárdan szemben álló arab támogatók soraiban. Ennek okai főképpen a Szaúd-Arábia és Katar közötti, régi keletű feszültségekben keresendőek. Szaúd-Arábia és szövetségesei azzal vádolják Katart, hogy azoknak az iszlamista fegyvereseknek szállít fegyvert, akik egyre inkább a mérsékelt felkelő csoportokkal veszik fel a harcot – zárta elemzését az AP.