Első pillantásra a Ner Ya’akov nem sokban különbözik a többi jótékonysági szervezettől, amelyekbe lépten-nyomon belebotolhatunk Jeruzsálemben. De ezt egy német keresztény alapította, aki az életét arra tette fel, hogy segítsen a holokauszt idős túlélőinek a zsidó államban.
Inge Buhs 1960-ban született Bajorországban, katolikus családban. Sok mindent nem tudott a vallásról, a szülei nem voltak templomjárók. 14 éves volt, amikor az édesapja, ahogy mondja, zavaros körülmények között meghalt. Ő maga teljesen talajt vesztett, inni kezdett. 17 évesen Amerikába ment, keresztény közösségbe került, megkeresztelkedett. Akkor már 22 éves volt. Azt mondja: akkor határozta el, hogy Jézusnak ajánlja fel az életét. Még abban az évben, 1983-ban Izraelbe ment, és ott is maradt. Sokféle munkája volt, dolgozott farmon, segített idős embereknek, és végül egy német orvos mellett lett asszisztens. Ott találkozott Bella Steinerrel.
Bellán keresztül sok holokauszt-túlélőt megismert. Akkor szembesült először a hazája történelmével: a szülei soha nem beszéltek erről. Németország meg akkor még nem dolgozta úgy fel a dolgot, mint mára. A legjobban egy nőre emlékszik, egy Oroszországban született zsidóra, aki Észak-Németországban a ravensbrücki koncentrációs tábort élte túl. “A két amerikaival, akikkel voltam, egyből szót értett. Velem viszont nagyon is tartózkodóan viselkedett” – meséli Buhs az Israel News-nak. De ő nem adta fel. Egyre gyakrabban látogatta, zsidó dalokat dúdolt vele, mígnem a nő egy nap azt mondta: Inge, megbízom benned. “Mindig igazi lady volt, egészen a halála napjáig. Gyengéd volt, nem keseredett meg, nem gyűlölködött, mindannak ellenére, amit elszenvedett”.
2000-ben Buhs megalapította a Ner Ya’akovot, hogy gondját viselje a holokauszt-túlélőknek, minden lehetséges módon. A név jóbarátjának, az Auschwitzot megjárt Bella Steinernek a nagyapját idézi. Yaakov Thalenberg Lengyelországban született, és meleg vendégszeretettel üdvözölt mindenkit, akivel csak összehozta a sors. Thalenberget a nácik megölték, a holttestét tömegsírba dobták. Buhs olyan melegséggel akarta megtölteni a helyet, mint amilyet Thalenberg biztosított a szükséget szenvedőknek.
A holokauszt utolsó élő tanúinak akar gyakorlati segítséget nyújtani. Önkéntesei 10 családnak segítenek, bármiben. Kitakarítják a házukat, fürdetik őket, bevásárolnak nekik, nővérként ülnek a betegágyuk mellett. Van egy központjuk is: ide bárki eljárhat, hogy ne egyedül ülje meg az ünnepeket vagy magányosan lábadozzon a betegségek után.
Buhs azt mondja: nem bűntudatból segít a holokauszt túlélőinek. Kiváltságnak tekinti, hogy velük foglalkozhat. A munka teljesen kielégíti. “Németként teljes ember lettem, pedig nem is tudtam, hogy ez az, amire szükségem volt.”