Nézzük hát, mit ír Sofian Noor a saját népéről. Először is azt, hogy a szabadság és a tisztelet mellett leginkább az motiválja őket, hogy élelmet tegyenek a család asztalára. Nagyon büszkék a kultúrájukra, és nem fogják hagyni, hogy az eltűnjön. Fontos rituáléik vannak, amelyeket minden nap gyakorolnak. Például korán kelnek, és tüzet gyújtanak a kávéhoz vagy a teához. És ugyanígy fejezik is be a napot, nap mint nap.
A beduinok találékonyak. Bármit elő tudnak teremteni szinte a semmiből, hisz mindig ezt csinálták, miközben nomádként vándoroltak. Mindent felhasználnak, semmit nem dobnak ki. A műanyag palackokból poharak lesznek, gyertyák vagy tárolóedények. Az ételmaradékot az állatok kapják. Az üvegekben teát tárolnak, a fémdobozokban vizet.
A házaik nem fontosak nekik, legalábbis nem úgy, mint nekünk. Ahelyett, hogy festésre, bútorra, szép függönyökre vagy drága konyhai felszerelésekre költenének, arra törekszenek, hogy kényelmesen tudjanak vendéget fogadni. Ez pedig az ő esetükben beduin ülőhelyeket, vagyis földre helyezett szőnyegeket és párnákat jelent, folyton égő jó tüzet, kávét és teát. Szeretik, ha egyszerűek a dolgok.
Mindegyik törzs más dialektusban beszél: erről ismerik fel, ki melyikből jött. Már nincsenek keresztény beduinok a Sínain: mindegyikük muszlim. Saját törvényük van, amire büszkék. És amit betartanak. A kávét cukor nélkül szeretik, de a teát annál édesebben.
A sínai beduinok arab törzsektől származnak: ezek a 14.-18. században érkeztek az Arab Félszigetről. De a Szent Katalin kolostor környékén élők Kelet-Európából jöttek, még korábban. 548 és 565 között, amikor a kolostor épült. Körülbelül 33 törzs él a Sínai félsziget északi és déli részén. Az életük mostanában nagyon megváltozott a turizmus és a technológia fejlődése miatt, de megpróbálják tartani a tradíciókat, hogy az életformájuk soha ne tűnjön el. A fiatalokat sokkal inkább érdekli a politika, mint a szüleiket érdekelte. A legtöbben 2011-ben, a Mubarak elleni felkelés után kezdtek el foglalkozni vele, amikor az események közvetlenül is érintették őket.
Az állatok döntő fontosságúak a beduinoknak. Minden törzsnek saját billogja van, ezeket beleégetik a tevékbe, hogy tudják: melyik kié. A tevét nem csak utazásra használják: gyapjából ruhát készítenek, a húsát megeszik, a tejét megisszák. A tevetej nagyon jót tesz az egészségnek, többféle képpen is.
Leginkább kecskét tartanak, ez a legsokoldalúbb. Tejet ad, sajtot, húst, fel lehet használni a szőrét és a bőrét is. Annak, amire szükségük van az élethez, a 70 százalékát is megkaphatják a kecskéktől. Vagy a birkáktól. Amelyeket szintén tartanak. Viszont tehenet nem nagyon. Az ugyanis sokat eszik, és drága jól tartani. Pontosabban az egyik északi törzs tartja csak őket, a remeilat.
Régen időről időre útra keltek, hogy jó legelőt találjanak az állatoknak. Aztán “haza” tértek, amikor itt volt az ideje. A sivatagi beduinok még ma is így élnek. Ők vadásznak az élelemre, a tengerparton élők viszont inkább a halászatra hagyatkoznak. Szóval a Sínai északi részén élő beduinok több húst esznek, a déliek pedig a halat szeretik.
A beduinok fogyelmesen követik a Nap állását, a Holdét, a csillagokét, figyelik a környezetüket és az állataikat. Ez alapján tájékozódnak az élet dolgaiban, tudják, hogy éppen hol vannak, hány óra van, és milyen időjárásra számíthatnak. A tévé, rádió, telefon, számítógép nélküli világban megtanulták, és máig nem felejtették el ezt. Ezek a készségek minden beduinnak a vérében vannak.
Miután nomádok, és soha nem számíthattak orvosi segítségre, a gyógyszereiket is a természetből veszik: gyógynövényeket, füveket. Bármit meg tudnak gyógyítani a hasfájástól és a megfázástól a fejfájásig és a lázig. Kisgyermek koruktól megtanulják, hogy egészséges ételt egyenek, és egyszerre mindig csak keveset. Az ételeiket otthon vagy a sivatagban készítik el, maguk termelik a zöldségeket, azoknak az állatoknak a húsát eszik, amelyeket ők tenyésztettek, és olyan halat sütnek, amelyet maguk fogtak. Ha aludni, vagy pihenni van kedvük, hát megteszik.