A külföldiek minden hétvégén rohantak valahova: a Fehér sivatagba, a Feketébe, a Szaharába, a Sziva oázisba vagy éppen Asszuánba, kiteszörfözni Ras Szudrba, búvárkodni Dahabba, vagy ha máshova nem, hát ki Kairó mellé, homokban vezetni. Az egyiptomiak meg irigykedtek, de nem vágtak neki. Inkább külföldre jártak, a nyarat a szaheli, földközi tengeri nyaralókban töltötték, a tavaszt-őszt meg a szokhnaiakban a Vörös tengeren.
Tavaly aztán történt valami. Divatba jött Egyiptomban Egyiptom. Főleg a kalandvágyók között. Fiatal emberek minden szabadidejüket felfedezésekkel töltötték. Kimentek Dahsurba, megnézni, mi maradt a fosztogatások után a fáraókori sírokból, hetekre eltűntek a sivatagokban, délutánonként a Níluson motorcsónakoztak és az ünnepeken hajókról merültek Hurghadán. Véget vetettek annak az irónikus helyzetnek, hogy pont ők nem értékelték Egyiptom szépségét. Amely az idegeneknek végeláthatatlan kalandot jelent. Most elindulnak az ország minden ismert és rejtett szögletébe. Hegyet másznak, barlangot, bámuljak a sivatagi éjszakákon a beduinokkal vagy a berberekkel a billió csillagot, meditálnak, kiteszörfölnek, homokon motoroznak. Kihasználják azt a szerencsét, hogy élvezhetik a világ egyik legsokoldalúbb országát. Akár minden nap.
Fehér sivatag.
Ez is.
Szent Katalin kolostor, Sínai hegy.
Asszuán és Núbia, Abu Szimbal.
Sínai hegy.
Asszuán és Núbia.
Alexandria.
Szent Katalin kolostor.
Bahária oázis, Fehér sivatag.
Fajjum oázis.
Sziva oázis.
Szahara.
Sziva.