Widad Betlehemben született, onnét költözött Ramallahba. Az inspirációt ebből a két városból merítette: ezek a palesztin textil fővárosai. Sok éves gyűjtés után most alapította meg a Tirazt, a világ legnagyobb arab ruhamúzeumát. Több mint 3 ezer ruhával és szőttessel a 19. és a 20. századból. Az álma a gyűjtemény bővítése és a hímzés, a kézművesség életben tartása.
Sibba Einarsdottir antropológus, a dániai női múzeum kurátora az 1990-es évek eleje óta ismeri Widadot: biztos benne, hogy az övé a nem csak a jordán és palesztin kézimunkák, de az egész arab világ textiljeinek legfontosabb gyűjteménye. Ami még jelentősebbé teszi a kollekciót, az az, hogy Widal interjúkat is készített, és minden egyes darabnak dokumentálta a történetét: hol és mikor varrták, kik viselték a ruhákat.
“Ezek az öltözékek és textílek a történelemhez tartoznak, és mindannyiunkhoz is” – mondja Sibba a Barakabits-nek. “Ez itt nagyon fontos része a kultúra történelmének: nem csak az arabénak, hanem a világkultúráénak is. A ruhák történeteket mesélnek, és ráláthatunk rajtuk keresztül nők nemzedékeinek életére is.”
Galileai, jaffai és ramallahi anyagok.
A Tiraz főterme.
Malaki ruha, 1920 körül, Betlehem – Malak. Len, selyem panelekkel az ujján és az oldalán, keresztöltéssel és laposhímzéssel diszítve.
Ünnepi kabát, Kafr Takharim, Szíria. A ruha 1935 körül készült, hímzett pamut.
Ikat ruha részlete, 1925, Ma’an.
Városi esküvői ruha, 1870. Selyem, fémmel (arany és ezüstszál) hímezve.
Az esküvői ruha részlete.
Strandruha, 1930, Irak. Selyem, ezüst érmék és ezüst lánc.
Intifada ruha, 1990, Palesztina.
Városi menyasszonyi ruha, 1890 és 1920 között – tüll, fémhímzés (arany-ezüst). Fotók: Sami Haven