Iránban és külföldön is emberi jogi szervezetek és művészek követelik a halálsoron várakozó Rejhanneh Dzsabari ügyének újratárgyalását. A belsőépítészt egy volt titkosszolgálati tiszt meggyilkolásáért ítélték halálra. Az ENSZ egyik emberi jogi megfigyelője ugyanakkor azt állítja: a nő önvédelemből szúrt, a férfi meg akarta erőszakolni.
Az eset még 2007-ben történt. A belsőépítészt irodája átrendezésére kérte fel a titkosszolgálati tiszt. A nő el is ment megnézni a helyszínt, és innéttől nem tudni, mi történt. A jogvédők azt mondják: megbízható forrásból tudják, hogy a férfi meg akarta erőszakolni a nőt, aki önvédelemből szúrt. Az áldozat fia viszont azt mondta két reformpárti napilapnak, a Sargh-nak és az Etemadnak, hogy a nő azt vallotta: más is volt a lakásban, egy férfi, akinek a személyazonosságát nem volt hajlandó felfedni. Ráadásul a kést két nappal korábban vásárolta, és a szerelmének SMS-ben azt írta: meg fogja ölni a férfit.
A jogvédők ezzel szemben arra hívják fel a figyelmet, hogy a nő csak egyszer szúrt, mégpedig vállon, és azonnal kihívta a mentőket. Szerintük a vallomásokat fenyegetéssel és nyomásgyakorlással kényszerítették ki, és a tárgyalás korántsem volt korrekt.
Néhány nappal ezelőtt egy anya megbocsátott a fia gyilkosának az akasztófa tövében Iránban. Ahelyett, hogy kirúgta volna alóla a sámlit, felpofozta, és meghagyta az életét. Iránban a jog lehetőséget ad arra, hogy az áldozatok családjai megmentsék a kivégzéstől a gyilkosokat. A volt titkosszolgálati tiszt fia azt mondja: addig nem hajlandó megbocsátásról gondolkodni, amíg ki nem derül, hogy mi történt valójában azon a hét évvel ezelőtti napon. Azt követeli, hogy a nő “mondja el az igazat”.