Az éhezés, a hideg, a rombolás közepén néhány fiatal férfi spontán zenei ellenálló mozgalmat szervezett a jarmuki menekülttáborban, a szíriai főváros déli részén. A színpad, amelyen fellépnek, az ostromlott palesztin tábor szürke, golyók lyuggatta utcája, a zongora ütött-kopott, de a dalok a szerelemről és a reményről szólnak. Ajham Ahmad, a zongorista azt mondja: csinálni szerettek volna valamit, valami egyszerűt, alapvetőt, emberit. Mert most nagyon vacak az élet Jarmukban, de egy nap majd jobb lesz. És addig ki kell bírni.
A dalok is erről szólnak. “Nem tudod legyőzni a népet. A zsarnokok nem tudják elvenni a szabadságunkat. Az élet folytatódik, a Nap felkel” – áll az Eső című dalukban. Egy másikban gyászolják azokat a táborlakókat, akik éhenhaltak, vagy más országokba menekültek tovább. Miközben Ajham játszik, a kisfia a zongora tetején tapsolja a ritmust.
{youtube}KFp4g62DPTc{/youtube}