A SANA állami hírügynökség jelentése szerint vasárnap késő este Homsz al-Dzsádzs negyedében a Szabad Szíriai Hadsereg több katonája meghalt, amikor robbanószerrel raktak meg egy kocsit. Egyelőre még nem tudni mi történt ott, de a feltétlezések szerint a katonák összevesztek a milicista csoportokkal, majd pedig tűzharc tört ki a felek között. Ezután az egyik maszkos militáns elment Frans van der Lugt otthonába, kirángatta az idős papot, majd a helyiek beszámolója szerint az utcán, a saját háza előtt “minden ok nélkül kétszer fejbe lőtte őt.” – állt a londoni székhelyű Emberi Jogok Szíriai Megfigyelő Központjának mai jelentésében.
“Sokat tanultam a szírek vedégszeretetéről. Ezek az emberek most szenvednek, én pedig ki akarok állni mellettük. Ha velük voltam a jó időkben, akkor velük vagyok a nehéz időkben is. – jelentette ki többször is Frans van der Lugt atya, aki 1966 óta élt Szíriában és vezette az itt élő keresztény közösséget.
A 2011-es polgárháború kitörése után nem hagyta el az országot, továbbra is a közép-szíriai város – Homsz – Busztán városrészében lakott. 2012 nyarán, majd hét hónapon át tartó utcai harcok után, a keresztények által lakott negyed a Szabad Szíriai Hadsereg kezére került. Először még nem bántották az itt élő keresztényeket, de amikor már a különböző militáns terrorcsoportok – például az al-Nuszra Front – harcosai kezdtek el felbukkanni, akkor azonnal a célkeresztbe kerültek. A civil lakosok lakhelyeit lerombolták, istentiszteleti helyeket, köztük műemlék templomokat lebombáztak. A negyedben alig hatvan keresztény hívő maradt, akiket Frans van del Lugt atya vezetett.
A 75 éves pap korábban többször is megtagadta Homsz kormányerők által ostromolt területének elhagyását, amire az ENSZ segítségével lehetősége lett volna. Azt mondta, hogy addig nem megy sehova, amíg ott emberek éheznek és segítségre szorulnak. Azonban én az egész szír nép szolgálatára vagyok itt. Ha ez a 28 keresztény mind elmenekülne, én akkor is itt maradnék.” – mondta többször is a riportereknek. A világhálóra az év elején felkerült az atya egy videoüzenete is, amelyben “hihetetlennek” nevezte, hogy az emberek Homszban szenvednek, a világ pedig nem tesz semmit.
Van der Lugt több levelet és beszámolót is írt, amelyben részletesen bemutatta,hogy milyen egy “éhség által megvadult városban élni, mert minden készletük elfogyott.” Homsz keresztény kerületében, fejenként hetente egy kiló lisztet kaptak. Nem volt gáz, áram és fa sem, s az idei hideg tél ellen pedig semmi nem védett, még az ajtókat is elvitték vagy elégették. Ezenfelül a keresztények kedvelt célpontnak számítottak mindkét fél mesterlövészei számára, mivel ők szabadon átjárhattak a fronton. Ugyanakkor ezt nem nagyon engedték a helyi militáns csoportok, mert a keresztényeket túszként tartották fogva: úgy gondolták, hogyha a keresztények elmennek, akkor a kormányerők minden erőt bevetve megpróbálják majd őket kiűzni az óvárosból, lerombolva az egész kerületet.
Federico Lombardi, a szentszéki szóvivő a holland atya halálhíre kapcsán elmondta, hogy ahol hal a nép, ott velük együtt halnak az ő hűséges pásztoraik is. Mély fájdalmát fejezte ki, valamint imádságos részvétét, de egyben nagy háláját és büszkeségét is egy olyan rendtársáért, aki ennyire közel volt a leginkább szenvedőkhöz a végsőkig elmenő Krisztus iránti szeretetének tanúsága által.