Az egyiptomi és az etiópiai külügyminiszter ma Brüsszelben találkozik egymással és a fő téma a Níluson épülő etiópiai gát lesz. A felek a számtalan tárgyalás és megbeszélés ellenére még mindig nem tudtak megegyezni egymással, ezért az Európai Uniót kérték fel, mint közvetítőt.
„Őszinte és nyílt beszélgetést folytattam az etióp kollégámmal. Mindkét ország vezetése egyetértett abban, hogy itt az ideje pontot tenni az ügy végére, s mindkét fél számára kedvező szerződést kötni. Ebben az esetben felkértük Brüsszel közvetítő szerepét, amelynek már komoly tapasztalatai vannak a hasonló esetekben” – jelentette ki Nabil Fahmy egyiptomi külügyminiszter.
Etiópia és Egyiptom között a legsúlyosabb konfliktust a Kék-Níluson épülő Újjászületés nevű gátja okozza. A gát egyharmada már megépült, s ha befejezik, akkor ez lesz Afrika legnagyobb vízi erőműve. 16 turbina fejenként legalább 300 megawattnyi áramot termelne és ezzel végleg megoldódna Etiópia energetikai problémája. Azonban ezzel együtt a Nílus vizének a nagy része is ott maradna Etiópiában és ebbe Kairó aligha nyugszik bele.
Egyiptom ugyanis – a két Szudánnal együtt – egy gyarmati időkből származó, a Brit Birodalommal kötött szerződésre hivatkozik. 1929-ben létrejött szerződés szerint egyetlen állam sem valósíthat meg olyan projektet a Nílus mentén, amely csökkentené az Egyiptomba érkező víz mennyiségét. Ezt később Gamal Abden-Nasszer meghosszabbította, 1959-ben újabb szerződést kötött, miszerint bármilyen törekvést, amely a gyarmati korban született szerződés kitételeit megváltoztatná, háborús cselekménynek számít. A szerződésben Egyiptom részesedését 55,5 milliárd köbméterben állapították meg, míg Szudánét 18,5 milliárd köbméterben. Ezt nemcsak Etiópia, hanem Tanzánia, Uganda és Kenya is elutasította és amellett érvelt, hogy a brit gyarmatbirodalom felbomlásával érvényét veszítette az egyezmény és újat kell kötni.
Mohamed Murszi alatt már a végletekig feszült a helyzet. Miután az etiópiai parlament elfogadta, hogy befejezik a gátat és “nem dőlnek be Kairó lélektani hadviselésének”, az egyiptomi kormány sokkal agresszívebb retorikát folytatott. A volt egyiptomi elnök ugyanis kijelentette, hogy vízkészletének megőrzése érdekében akár katonai lépéseket is kész tenni. Mohamed Murszi egyiptomi államfőt országa egyes politikusai, katonai vezetői szabotázsakcióra buzdították, amelyek szerintük eltéríthetik a szomszédos államot a szándékától.
Az új egyiptomi kormány abban bízik, hogy sikerül tárgyalásos úton rendezni a problémát. Ugyanakkor Nabil Fahmy külügyminiszter kijelentette, hogy a Nílus vize “nekünk első számú nemzetbiztonsági kérdés, Egyiptom fenntartja magának a jogot, hogy különféle technikai, diplomáciai és jogi lépéseket vegyen fontolóra a gátépítés ellen.” Kairó szerint már így is apadni kezdett a Nílus vize és veszélybe került az észak-afrikai ország ivóvize.