Az amerikai székhelyű Standard & Poor’s nemzetközi hitelminősítő intézet szerint a legnagyobb veszélyt az Öböl Menti Együttműködési Tanácsra nem a Katarral fenntartott kapcsolatok megromlása és a monarchia esetleges elszigetelése jelenti. Sokkal nagyobb problémát okozhat az, hogy a GCC kizárólagosan csak az ázsiai országokkal törődik, miközben a nyugati piacot folyamatosan elhanyagolja, rohamosan csökken a két régió közötti kereskedelem és a befektetés nagysága. A szervezet ezáltal sokkal kiszolgáltatottabbá válik az ázsiai gazdasági folyamatoknak.
“1995-ben a GCC exportjában az EU, USA és Japán aránya még 51 százalékot tett ki. 2012-ben már alig érte el a 25%-ot. Ma a teljes GCC kivitel kétharmada csak az ázsiai piacokra irányul.” – olvasható a szervezet által ezen a héten közzétett tanulmányban. Ezenfelül a gazdasági szakemberek figyelmeztettek a tagállamok rendkívül rossz áruszerkezetére. A GCC döntő többségben energiahordozókat – kőolaj és a cseppfolyós földgáz (LNG)- exportál Ázsiába, gyakorlatilag ez teszi ki a teljes kivitel 83 százalékát. A legtöbb szénhidrogént Kínába, Indiába és Japánba exportálják.
Az importoldalon is hasonló a helyzet. 1995-ben a GCC teljes behozatalának csaknem a kétharmada a fejlett világból származott. Viszont 2012-ben a nyugati országok aránya a GCC importjában már 40 százalék volt, miközben az ázsiai országok aránya jelentősen megnövekedett: 26%-ról 59%-ra.
” A GCC a jövőben egyre inkább az ázsiai államokra lesz rászorulva. Ez azonban azzal a veszéllyel jár, hogy a feltörekvő piacokat érintő válságok vagy recessziók akár végzetesen érinthetik az Öböl-menti államok integrációját. Mivel a kőolaj a fő kiviteli termékük, ezért az esetleges olajárcsökkenés könnyen megakaszthatja a gazdasági fejlődésüket.” – jelentette ki Sophie Tahiri közgazdász, aki részt vett a tanulmány megírásában. Szerinte a tagállamoknak fel kell készülniük a kőolaj árának a csökkenéséhez, s ezért sokkal szigorúbb költségvetési törvényeket kellene bevezetni és megreformálni a rossz áruszerkezetet.