Az orosz elnök annyira hálás volt gimnáziumi némettanárnőjének, hogy lakást vásárolt az asszonynak Tel Avivban. Nem csak úgy üresen ajándékozta oda: fel is szerelte. Mina Judickaja Berlinert az Israel News kereste fel az apartmanban.
Az asszony az 1960-as évek végén a szentpétervári (akkor még Leningrádnak hívták) 281-es középiskolában tanított. A 67-68-as tanávben a diákjai között volt egy csendes, komoly fiú, aki gyakran ellógta az órákat, viszont kitűnőre írt meg minden dolgozatot. Az éretségi után elváltak az útjaik. A tanítvány ment tovább a maga útján, a tanárnő meg alijázott: kitelepült Izraelbe. Nem is gondolta, hogy egyszer még lesz közük egymáshoz. Aztán egy nap meglátta a volt diákját a tévében.
Ez a 90-es évek végén történt. Az egykori diák ott állt az akkori orosz elnök, Borisz Jelcin oldalán, és azt mondták róla, hogy ő az orosz titkoszolgálat főnöke. A volt tanítványt Vlagyimir Putyinnak hívják, és azóta, hogy 15 évvel ezelőtt a képernyőn a tanárnő újra megpillantotta őt, az egykori félénk gimnazistából a világ egyik leghatalmasabb és legellentmondásosabb embere lett.
Az orosz elnök, aki most éppen a Krím annektálásával dobott kesztyűt a világnak, 2005-ös izraeli látogatásán futott össze újra a tanárnővel. “Amikor meghallottam, hogy áprilisban Izraelbe jön, elmentem az orosz konzulátusra, és azt mondtam: csak esélyt akarok kapni arra, hogy lássam. Meghagytam a címemet, és amikor megjött, kocsit küldtek értem. Aztán felraktak egy buszra 2. világháborús veteránok közé, és Jeruzsálembe vittek bennünket. Amikor odaértünk a szállodájához, én voltam az utolsó, aki kiszállt a buszból. Besétáltam az előcsarnokba, és hirtelen fényárban találtam magam. Az összes riporter felém fordult, a veteránok tapsolni kezdtek” – meséli a most 93 éves Judickaja.
“A találkozó a veteránokkal egy hosszú asztal körül folyt. Engem pont szembe ültettek Putyinnal. Izgalmas volt, mert én közben megöregedtem, ő meg fölnőtt. Utána teára hívott. A biztonságiak átkísértek egy másik szobába. Putyin azt mondta: már nem olyan félénk, mint volt. Én meg azt válaszoltam: azt látom. Teázás közben úgy viselkedtem, mint egy tanár. Csak beszéltem, beszéltem és beszéltem, nem hagytam szóhoz jutni.” A beszélgetésnek egy asszisztens megjelenése vetett véget: közölte, hogy megérkezett az akkori elnök, Móse Kacav. De Putyin nem sietett otthagyni egykori tanárát. Az asszisztenssel átvezettette egy másik terembe, ahol az elnöki díszebéd volt. És bemutatta őt az izraeli államfőnek.
“Ebéd közben Kacav megkérdezte: milyen diák volt Putyin. Csak mosolyogtam, és felelmeltem a hüvelyujjamat, úgy mutattam, hogy milyen”. A nő, aki egyébként pont Ukrajnából került még annak idején Leningrádba, a látogatás idején már özvegy volt, és egy ütött-kopott tel-avivi lakásban élt. De az elnöki vizit után minden megváltozott: Judickaja ajándékokat kezdett kapni, kicsiket és nagyokat.
Fotók: Ido Erez
“Még mielőtt elhagytam volna a szállodát, odajött hozzám egy ember, és egy csomagot adott át. Másnap kinyitottam. Egy óra volt bene, a hátoldalára azt vésték: ‘Az elnöktől'” Néhány nap múlva csörgött a telefon. Egy férfi közölte vele, hogy a Kremlből hívja, és hogy hamarosan futár érkezik majd hozzá. Alighogy letette a kagylót, már kopogtak is az ajtón. A titokzatos küldönc Putyin önéletrajzát hozta, benne a dedikálással: Minának, szeretettel. De mindez csak bevezető volt az igazi meglepetéshez.
Judickaja még a szállodai teázáson, Putyin kérésére beírta a címét az elnök elegáns jegyzetfüzetébe. Egy nap megjelent nála egy férfi, azzal, hogy Putyin küldte. Nem hitte el neki, amíg meg nem látta a noteszből kitépett lapot a saját kézírásával. A férfi azt mondta: az elnök vásárolni akar neki egy új lakást, menjen vele, kinéztek néhány ingatlant, döntse el, hogy melyiket szeretné. Két helyrre jutottak el: az egyik egy nagy és elegáns apartman volt, a másik egy szerényebb, egy hálószobás, ugyancsak jó környéken. “Azt mondtam neki: csak az a fontos, hogy közel legyen a buszmegálló, az orvos meg a bolt. Ezért választottam a kisebbiket. Ettől a pillanattól felgyorsultak a dolgok. Néhány hónap múlva jöttek a költöztetők. Nem volt sok tárgyam, Putyin ezért fel is szereltette és berendeztette a lakást.”
Judickaja azóta nem találkozott az elnökkel. Azt mondja, ha alkalma lenne rá, most egy dolgot kérdezne meg tőle. Annak idején, amikor tanított, az volt a szokás, hogy amikor belépett az osztályterembe, minden diák felállt. Ezt ő nagyon izgalmasnak találta. Azt tudakolná most Putyintól: milyen érzés, hogy egy egész ország vágja vigyázzba magát előtte. Az Israel News megkereste a Kreml sajtóosztályát, hogy megkérdezze a történetről. Ott azt válaszolták, hogy a hölgy valóban találkozott az elnökkel, de a további részleteket a személyiségi jogok védelmében nem kommentálják. Oroszország tel avivi nagykövetségén pedig már senki sincs azok közül, akik a történtek idején ott dolgoztak.