A találkozó március 25 és 26 között került megrendezésre Kuvait városában és 21 arab ország vett részt rajta, mivel Szíriát 2011-ben kizárták. Tamim bin Hamad al-Thani sejk katari uralkodó átadta a soros elnökséget Kuvaitnak, amely az 1961-es függetlenség óta most először szervezhette meg az arab államok találkozóját. „Óriási a veszély, amely körülvesz minket. Nem fogjuk tudni elérni az arab együttműködést, ha nem fogunk össze és nem tesszük félre a nézeteltéréseinket.” – szólította fel a jelenlévők Ahmed al-Szabah kuvaiti emír. Ám bárhogy is szerette volna, nem az arab országok közötti gazdasági és fejlesztési együttműködésen volt a hangsúly.
Ez elsősorban az egyre terebélyesedő katari-szaúdi viszálynak köszönhető, ami gyakorlatilag végig téma volt a találkozó alatt. Az Öböl Menti Arab Államok Együttműködési Tanácsában (GCC) véget ért a korábbi “harmonikus” viszony, mivel a katari vezetés továbbra is diplomáciai-pénzügyi támogatásban részesíti az Egyiptomban, Szaúd-Arábiában és az Egyesült Arab Emírségekben terrorcsoportnak nyilvánított Muszlim Testvériség iszlamista szervezetet. Bahrein, az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia is visszahívta a nagykövetét Katarból, sőt Rijád már az országhatár lezárásával fenyegetőzik, amellyel egy csapásra leállna a katari élelmiszerexport nyolcvan százaléka.
Kuvait volt sokáig a közvetítő az ügyben, de a Perzsa-öböl menti monarchia delegációja úgy látta jónak, hogy kérdést a “GCC házán belül” oldják meg, s nem az Arab Liga csúcstalálkozóján. Egyiptom szintén megszólalt Katarral kapcsolatban: Adli Manszúr egyiptomi elnök megkérte az arab államok igazságügy- és belügyminisztereit, hogy még június vége előtt üljenek össze, hogy megvitassák az arab terrorizmusellenes egyezmény végrehajtását. Az elnök nem említette nevén a Muszlim Testvéreket, azonban kijelentette, hogy a Liga államainak nem szabad menedéket nyújtaniuk olyan terroristáknak, akik más tagállamokban körözés alatt állnak.
A találkozó másik fő témája természetesen Szíria volt. Most nem vitáztak azon a kérdésen, miszerint vajon a szír ellenzék képviselheti-e Damaszkuszt a szervezetben. Ugyanis a tavalyi dohai csúcstalálkozón felajánlották az ellenzéki Szíriai Nemzeti Koalíciónak a lehetőséget, hogy képviselje az országot, ezt Algéria, Irak és Libanon viszont nem támogatta. Ezért végül a Liga úgy döntött, hogy a megfelelő jogi procedúra nélkül ez mégsem valósulhat meg.
Ahmad Dzsarba – a Koalíció vezetője – meghívást kapott a találkozóra, aki kritikával illette a tagországokat, amiért nem engedték, hogy hivatalosan is képviselje Szíriát, hiszen ezzel a döntéssel aláásták a pozíciójukat. Csupán egy elítélő nyilatkozat született “a szíriai rezsim erőinek mészárlásait és tömeggyilkosságait a fegyvertelen emberekkel szemben”.
A kétnapos találkozón a palesztin-izraeli kérdés is felmerült. A miniszterek felszólították az államokat, hogy havonta százmillió dolláros pénzügyi segélyt biztosítsanak a Palesztin Hatóságnak, valamint utasítsák el Izrael zsidó államként való elismerését, továbbá jóváhagyták egy bahreini székhelyű arab emberi jogi bíróság létrehozásáról.A miniszterek Izraelt tették felelőssé a békefolyamat sikertelenségéért, valamint tiltakoztak a zsidó kolónia ciszjordániai terjeszkedése és Jeruzsálem „judaizációja” ellen.
Téma volt még az Egyesült Államok rohamosan javuló kapcsolata Iránnal is, amit az Öbölből nagyon nem néznek jó szemmel. A perzsa állam elleni szankciók feloldásával ugyanis egyre növekszik Teherán befolyása a régióban, mégpedig Bahreinben, Szaúd-Arábia keleti részén, Kuvaitban és Irakban élő síitákra.
Tehát összességében semmi újat nem hozott az Arab Liga találkozója, semmiféle komolyabb erőlelépés nem történt a szervezetben. Sőt, egyre inkább a széthúzás és a megosztottság van jelen az arab országok között, még az olyan kisebb jelentőségű kérdésekben, mint az arab tavasz megítélése: egyesek pozitív dolognak,mások pedig az egész arabságra tekintve károsnak tartják.
A következő csúcstalálkozó Kairóban kerül megrendezésre, mégpedig 2015 márciusában.