[88:18] Do they not then look at the camel, how it is created?
[88:19] And at the heaven, how it is raised high?
[88:20] And at the mountains, how they are set up?
[88:21] And at the earth, how it is spread out?
[88:22] Admonish, therefore, for thou art but an admonisher;
[88:23] Thou hast no authority to compel them.
[88:24] But whoever turns away and disbelieves,
[88:25] Allah will punish him with the greatest punishment.
[88:26] Unto Us surely is their return,
„Hát nem nézik-e a tevecsordát, hogyan teremtetett?
S az eget, hogyan emeltetett?
S a hegyeket, hogyan állítattak fel?
S a földet, hogyan tárulkoztatott az ki?
Hát emlékezz (meg róluk), miáltal tenéked azok emlékeztetők,
S te nem bírsz rajtuk befolyással.
Hanem ki elfordul és tagad,
Hát azt Allah a legnagyobb szenvedéssel bünteti.
Lám, Hozzánk (vezet) az ő jövetelük,
Majd lám! Rajtunk áll az ő számvetésük.” (Ghashiya – Megsemmisülés c. szúra 18-26)
Jó megállni egy pillanatra. Az emberek egymás torkának esnek a saját magul által kreált ellentétek okán. Bárhogy is formáljuk a szót, ezek az ellentétek mind arra mennek ki, hogyan tehetjük a másikat szolgálónkká. Miképpen helyezhetjük a másikat saját befolyásunk alá, miképpen uralkodhatunk másokon, vagy akár az egész teremtésen. Akiknek megadatott az, hogy már túl vannak a megmaradás, önfenntartás szintjén, az ehhez pluszban hozzájövő áldást, vagyont nem azzal a szándékkal használják a továbbiakban, amiben Allah eredeti szándéka állt. Ha Allah ugyanilyen emberi tulajdonsággal, önzéssel, hatalomvággyal rendelkezne, akkor soha, senki nem jött volna ki az amőba állapotból és maradtunk volna a tengerek vizében tudatlan egysejtűkként. Ezzel szemben Allah minket emberré formált, akinek tudata van és lám! A tudat hatalom centrikusan működik.
Az ember kialakította a mások felet uralkodó csoportjait, melyet államnak hívunk. Azt a látszatot keltik, mintha az emberekért, a környezetért, a teremtésért lennének, de nem azért vannak. Az ő stratégiai tervezőasztalaikon ezek a szempontok nem szerepelnek. Csak a hatalom, befolyás, és pénz szerepel, melyet azok zsebébe nyúlva szereznek meg, kiktől azt kívánják, hogy emeljék fel és tartsák őket hatalomba. A polgárokkal elhitetik, hogy őértük vannak, pedig valójában a polgárok vannak őértük.
Eljöttek a történelemben azok, akik minderre figyelmeztettek, de az ő próféciáik bálványként élnek tovább, a tartalmi elemeket nem tettük magunkévá. Küldetésük nyomán létrejöttek a vallási közösségek, egyházak, melyek, ha lehet, még bűnösebben jártak el, mint az egyszeri ember, aki csak önmaga akart felülkerekedni mások felett. Ezek, ugyanis az isteni eszmét magát használták/használják fel arra, hogy bűnszervezetként működve spirituális rabszolgasorban tartsa azokat, akik a hitre éheznek. Mindehhez pedig összeszövetkeztek az állammal, ami előtt nekik kellene erkölcsi felkiáltójelként emelkedni. Ezzel szemben közösen követik el a bűnt: az ember és a teremtés semmibe vételét.
Marad a lélek. Az egyén lelke, melybe még bűnszövetkezet nem fészkelte be magát. A lélek, melynek tisztaságát mindenki a teremtéssel hozza magával és csak az emberi tanítások rontják meg idővel. A lélek, melynek figyelmét még fel lehet kelteni a teremtés csodájára, az igazi hatalomra, az egek, a föld, a hegyek jelenségére. Ezek a teremtés ékes bizonyságául állnak előttünk, melyet a lélek még észrevesz, de az állam és az öntörvényű csoportok csak akkor, ha saját tetteikkel a természet erőit önmaguk ellen fordították. Nincs esélyük.
Csak a léleknek van esélye és annak a hatalmas potenciálnak, melyet Allah a lélekben Számodra bekódolt. Ezért ne ülj fel minden uszításnak, népbutításnak. Hallgass a kódra!