Több mint egy hete lakott már a marokkói anya, a palesztin apa és az ötéves kisfiú a sardzsai strandon, amikor riport jelent meg róluk az egyik napilapban. Egyből sok százan jelentkeztek: ki pénzzel, ki játékkal, ruhával, állással, sőt szállással segített volna rajtuk. Az apa mobilja szünet nélkül csengett. Az egyik hívó a helyi rendőrség volt. Behivatták, kihallgatták. És innét már a palesztin férfi meséli tovább a történetet a Gulf News-nak.
“Megkérdezték, hol van a feleségem és a gyerek. Valahol a Kempinski hotel környékén kóboroltak. Felhívták és behozták őket is. Aztán ebédet rendeltek az egyik híres vendéglőből. Rengeteg ennivalót. Nagy grilltálakat, friss gyümölcsleveket, vizet, mindent. Régóta nem láttunk ennyi ételt.”
Husszein azt mondja: türelmesek és kedvesek voltak a rendőrök, megnyugtatták őket, hogy rendezni fogják a helyzetüket. “Biztonságban akartak tudni bennünket, és egy szálloda lakosztályába vittek. Azt mondták, hogy ne aggódjunk a költségek miatt, mindent a sardzsai kormányzat áll. Tegnapig senkihez sem tudtunk fordulni, néhány segítőkész baráton kívül. De ma beindult a kormányzati gépezet. Most újraírom az önéletrajzomat, és odaadom azoknak, akik munkát kínáltak. Ez nem más, mint csoda.”
Az asszony, Wafa azt mondja: leírhatatlan a megkönnyebbülése. Már nagyon fáradt volt attól a kilátástalan helyzettől, amibe kerültek. És mutatja a mobilján a rengeteg számot, amelyekről a segíteni vágyók hívták. Nem csak Sardzsából, de Dohából, Katarból, Szaúd-Arábiából, Jordániából is.
Az ötéves Jazan közben ugrál az ágyon. Izgatott. “Ma ágyban fogok aludni, és nézd, egy egész táskányi csokit kaptam, meg új játékokat.”
Amint az apa elkezd dolgozni, újból lakást bérelnek majd. Sok pénzt kaptak rá az adakozóktól.