Sardzsában, az Egyesült Arab Emírségekben egy családnak már egy hete nincs otthona. Az egyik strandon laknak, és baráti segítségből élnek. Hárman vannak: marokkói anya, palesztin apa és az öt éves Jezan. A lapok részletesen leírják, mi történt velük. Lejárt a vízum, eltűntek a cégtulajdonosok, ugrott az állás, nem volt pénz lakásbérletet fizetni, és a háziúr az utcára tette őket. 36 ezer dirhammal, 2 és negyed millió forinttal tartoznak.
A barátaik segítik őket. 10, 20, 50 dirhammal, ki mennyit tud adni. 1 dirham 61 forint. Éjjel a strandon alszanak, fáznak, reggelente a közeli mecsetnél mosakodnak, napközben nyakukba veszik a várost. Mivel a lejárt lakhatási vízum miatt illegálisan vannak az Emírségekben, jótékonysági szervezetekhez nem fordulhatnak. És munkát sem ad senki.
A Gulf News cikke alatt a kommentelők együttérzőek. Mindenki segíteni akar. Kivétel nélkül. Ki pénzzel, ki ruhával, ki étellel. Van, aki a bankszámla-számot kéri, hogy utalhasson, van, aki játékokat venne a kisfiúnak. Sőt. Akad, aki állást ajánl, és akad, aki az adományokat segítene összehangolni. Hogy azonnal ki tudjanak venni egy szállodai szobát a családnak. De van, amit nem tesznek. A sok százból senki sem kérdezi, hogy mit keresnek a szülők jogtalanul az országban. És senki nem hibáztatja őket a helyzetükért.