Heni Abu-Asszád mozija Omárról, a palesztin pékről szól, aki rendszeresen átmászik az Izraelt a palesztin területektől elválasztó betonfalon, hogy találkozhasson a barátnőjével. Éjszakánként szabadságharcos vagy terrorista (attól függ, honnét nézzük), izraeli katonákra támad gyerekkori barátaival. Amíg el nem kapják egy ilyen gyilkosság után, és rá nem veszik arra, hogy informátorként dolgozzon az ellenségnek. Veszélyes játszma kezdődik: vajon kijátsza-e izraeli kapcsolattartóját, vagy tényleg elárulja az ügyet, amelyért harcolt? És kiben bízhat meg az egyik vagy a másik oldalon?
Az egyiptomi dokumentumfilmben “A tér” persze a Tahrir, a rendező az amerikai-egyiptomi Jehane Noujaim. Az alkotás már begyűjtött néhány trófeát: a torontói nemzetközi filmfesztiválon és a 2013-as Sundance-en is megkapta a közönségdíjat. Több tüntetőt követ nyomon, és azt: hogyan élték meg a 2011 januári forradalmat, Hoszni Mubarak 30 éves kormányzásának végét. Meg annak következményeit. 2011-től 2013-ig jópár tüntetésen követi a forgatócsoport a főhősöket: először Mubarak, aztán a hadsereg, később a tekintélyelvű Morszi, még később pedig az őt kiszorító katonák ellen.
A szereplők mind különböző háttérrel rendelkeznek: egyikük 8 éves kora óta dolgozik. A másikuk a híres brit-egyiptomi színész, Khalid Abdalla, aki a Papírsárkányokban is játszott, és akit ismertsége és kitűnő angoltudása miatt állandóan keresnek a külföldi forgatócsoportok. A harmadik figura a Muzulmán Testvériség tagja: megkínozták Mubarak börtöneiben, de nem lett fanatikus, és a másik két szereplővel együtt vesz részt a tüntetéseken.
Rajtuk keresztül a rendezőnő egy ma zajló drámát örökít meg: ez a Tahrir téren indult, és gyakran tért vissza oda. Olyan történetet mond el, amely tele van idealizmussal, eufóriával, csalódással és veszéllyel. És amelynek még koránt sincs vége.