Ariel Saron 85 évesen egy Tel Aviv melletti kórházban halt meg. Már nyolc éve kómában volt, agyvérzés miatt. Élete végig összefonódott Izraelével: 1948-ban harcolt a függetlenségi háborúban, és attól kezdve, egészen addig, amikor 2006-ban kómába esett, aligha volt az ország életének olyan pillanata, amelyben ne játszott volna szerepet.
Mindig is ellentmondásos résztvevője volt az izraeli politikának. Nem mindenki szerette, de halálával annak a már csak kevés olyan közéleti személyiségnek a távozását gyászolják ők is, akiknek a karrierje Izrael állam megalakulásáig vezethető vissza.
Ariel Saron a két világháború között született az akkor brit ellenőrzés alatt álló Palesztínában, a szülei a pogromok elől menekültek Fehéroroszországból a Szentföldre. Izrael érdekeinek tántoríthatatlan és könyörtelen védelmezőjeként tisztelték, és ez még katonai karrierjével kezdődött. Tinédzserként vett részt az 1948-as háborúban, és kemény harcot vívott társaival a Jordániai Arab Légió ellen egy kulcsfontosságú erőd birtoklásáért Tel Aviv és Jeruzsálem között.
Katona maradt a háború után is, harcolt az 1967-es és 1973-as izraeli-arab háborúkban. Sokan Isten oroszlánjaként emlegették egy különösen vakmerő sínai ejtőernyős akció után. Amit egyébként nem csak elismerés övezett. Az a szóbeszéd járta, hogy az egyiptomi foglyokat agyonlőtték, és sokan megkérdőjelezték azt is, hogy egyáltalán szükség volt-e az akcióra.
15 évvel később ő volt a védelmi miniszter, amikor Izrael 1982-ben behatolt Libanonba. A stratégiai cél az volt, hogy biztosítsák a stabilitást az ország északi határain, Jasszer Arafat Palesztínai Felszabadítási Szervezetének felmorzsolásával. De a háborút rendkívül ellentmondásosan ítélték meg nem csak Izraelben, világszerte is. És még nem is ez volt a legrosszabb.
Egy Izrael oldalán harcoló keresztény fegyveres csoport tömeges mészárlást hajtott végre a sabrai és satilai menekült táborokban. És a két tábor neve valószínűleg az idők végezetéig össze fog fonódni Ariel Saronéval – véli a BBC szemleírója. Végül egy izraeli vizsgálat azt állapította meg, hogy Saron “közvetve felelős” volt a gyilkosságokért. A háború sok izraeli, palesztin és libanoni életet követelt, és ezek is árnyékként vetülnek Saron történelmi örökségére.
Mindez közel sem jelentette a politikai karrierje végét. Miután hosszú ideje azoknak a telepeseknek a védelmezője volt a nemzetközi porondon, akik az 1967-es háborúban elfoglalt területeket vették birtokukba, saját magát az izraeli jobboldal természetes vezetőjeként látta. 2000-ben több száz rohamrendőrrel az oldalán felkereste a jeruzsálemi Óvárost, ahol zsidó és muzulmán szent helyek egyaránt vannak. Jóllehet a környék Kelet-Jeruzsálemhez tartozik, amelyet a 67-es háborúban Izrael elfoglalt, a zsidóknak csak korlátozottan van joguk ott imádkozni. Az Óváros a feszültség melegágya Izrael és a palesztinok között. A sokak által provokatívnak tartott látogatást lázadások követték, és sokan ahhoz a pillanathoz vezetik vissza a 2. intifáda kirobbanását.
Ariel Saron 2001-ben lett miniszterelnök. Békét és biztonságot ígért Izraelnek, de zűrzavaros időszak jött az izraeli politikában. Ő maga kormányfőként el is hagyta a kormányzó pártot, a Likudot, és megalakította a saját mozgalmát, a Kadimát. A béke bizonytalan maradt, ahogy bizonytalan ma is.
Saron kezdte el a betonfal építését, hogy megvédje Izraelt a palesztin öngyilkos merénylőktől. Támogatói szerint ez működött, míg azok, akik nem értenek egyet vele, azt mondják: csak elmélyítette az egyébként is mély szakadékot. Voltak vakmerő politikai lépései is: ő, aki korábban támogatta a telepeseket, minden további nélkül visszahívta őket, amikor 2005-ben úgy döntött, hogy visszavonul Gázából. De miután rettenthetetlen keményvonalasként ismerték, ezt a döntését is el tudta adni támogatóinak.
Nem sokkal ezután esett kómába, és soha többé nem tért magához. Senki sem tudhatja, merre haladt volna vele Izrael. Ariel Saront Izrael ellenségei gyűlölték, de sok izraeli úgy gondolja: ennek a gyűlöletnek a mélységével mérhető az a siker, amellyel Saron mindig megvédte az országot, amelyet szolgált.