Roháni elnök nyáron kinevezett egészségügyi minisztere azt mondta a képernyőkről az AIDS világnapján, vagyis vasárnap, hogy 10 év alatt megkilencszereződött a vírushordozók száma. Ráadásul évente 80 százalékkal kúszik fölfelé. Sokáig erről akár csak beszélni is tabunak számított az iszlám köztársaságban. A kormány azonban néhány éve felismerte: a helyzet katasztrofálissá válhat, ha nem szólnak a megelőzés módjairól. 2008 óta 86-ról 290-re nőtt azoknak az intézményeknek a száma, ahol kezeléshez juthatnak. A gyógyszerek ingyenesek, akárcsak a tanácsadás.
Összesen körülbelül 27 ezer nyilvántartott HIV-pozitiv van Iránban. De a valós szám, amely a rejtőzködőket is tartalmazza, meg azokat is, akiknek fogalmuk sincs a betegségükről, 100 ezer körül lehet a szakemberek szerint. Minden huszadik közülük gyerekmunkás. Miután a téma eddig tabu volt, az irániak nagyon keveset tudnak róla. Ha kiderül, hogy valaki HIV-fertőzött, akkor a családjával együtt valóságos karanténba kerül: senki nem akar érintkezni velük, mert nem tudja, hogyan védekezhet a vírus ellen.
Míg évekkel ezelőtt csak a fertőzések egyharmada történt szexuális úton, a többi meg közös tűhasználattal, most fele-fele az arány. Ami szakemberek szerint a járványveszély növekedését is jelenti. Jóllehet jelentős lépéseket tettek Ahmadinezsád elnök idején is a helyzet javítására, a dolog kétarcú volt. Börtönbe vetettek két, úttörőnek számító AIDS-doktort, és azt is megakadáyozták, hogy az iskolások tájékoztató füzeteket kaphassanak. Az orvosok két és fél, illetve három évet ültek, azért mert több amerikai szervezésű AIDS-programban vettek részt, és az Egyesült Államok, ugye, akkor Irán esküdt ellensége volt.