A Kairóból ellopott autóktól kezdve drogokon, rendőri egyenruhákon, gyorséttermi sült csirkéken, benzinen, élő állaton és építőanyagon át fegyverekig és fegyveresekig. Némelyik alagútba simán behajthattak a kamionok is. Aztán a gázai oldalon a Hamasz mindent megvámolt. Úgy, mintha normális importról volna szó. Az alig több mint másfél milliós Gázában sok ezren dolgoztak becslések szerint a csaknem ezer földalatti járatban. Amelyek mára halálos csapást szenvedtek az egyiptomi hadseregtől. Amit Izrael nem tudott elérni az alagutak bombázásával, azt elérték a határ túloldalán elárasztással. A falak jórészt beomoltak a víztől, a bejáratot rejtő olajfa ligeteket kivágták.
A Hamasz bosszúhadjáratról beszél, miután szövetségeseit, a muzulmán testvéreket kiakolbólították a hatalomból Egyiptomban. Pedig az alagutak elleni hadjáratot még Morsziék kezdték, nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva. Tavaly nyáron megöltek 16 egyiptomi határőrt a Sinain. Kairó szerint a fegyveresek az alagutakon érkeztek és távoztak, a Hamasz ezt tagadta. Akkor Gázában azt mondták, nem ezt várták a testvérektől. Egyiptomban a fegyverek és terroristák forgalmának megakadályozásáról beszéltek, míg az alagutak túlsó végén új blokádról: arról, hogy nem jut elegendő élelem, benzin és építőanyag a palesztin övezetbe.
Amely egyébként 2006 óta áll izraeli bojkott alatt. Akkor rabolták el az azóta ezer palesztinra kicserélt közkatonát, Ghilad Shalitot. Aztán, amikor egy évvel később a Hamasz jutott hatalomra, további megszorítások jöttek. Ekkor bólintott rá a Hamasz az alagút-ásásra. Jóllehet azóta nemzetközi nyomásra enyhült a szigor, a titkos útvonalak jelentősége alig csökkent. Gázának két határállomása van: az erezit csak humanitárius célra használhatják, a rafahi pedig hol nyitva van, hol nem. És ha mégis, bizonyos áruk akkor sem juthatnak át rajta. Főként persze fegyverek, de például cement vagy vashuzal sem: ezek ugyanis Izrael szerint nem csak házépítésre, de bombakészítésre is felhasználhatók. Az egyik sláger csempészcikk ugyanakkor az üzemanyag volt. Jóllehet ezt Izrael is átengedi, de háromszor annyiért, mint amennyibe az államilag erősen támogatott egyiptomi benzin kerül.
A korábbi ezrek helyett alig néhányan keresik ma a kenyerüket az alagutakban, amelyek több mint 80 százaléka már romokban hever. Ők is eltakarják az arcukat, amikor újságírók érnek a közelbe: nehogy az egyiptomiak be tudják azonosítani őket, és esetleg később nem léphessék át a határt – írja az amerikai AP. Többen megpróbálnak új járatokat ásni. Egyikük azt mondja: nincs más alternativa. Nincs munka, és nincs áru az alagutak nélkül. Mások csak nézik, hogy mennek neki a bulldózerek a bejáratot álcázó házaknak és ligeteknek a határ túloldalán. Korábban napi 30-40 dollárt kerestek, ami Gázában jó pénznek számít, ma pedig semmit.