Esküvői túrák

Libanonban ugyanis nem létezik polgári házasság. Az ilyen ügyeket, beleértve a válást vagy az öröklést is, egyházi bíróságok intézik. Akik viszont csak az azonos felekezethez tartozókat adják össze. Miközben Libanon  a Közel-Kelet vallásilag legtarkább országa, ahol csak a keresztényeknek  több mint tíz bejegyzett egyházuk van, és az iszlám is öt különböző ággal van jelen. Szóval mivel a felekezetközi házasságot tiltják az egyházak  törvényei, így tiltja a libanoni törvény is. Mindazonáltal azokat a polgári házasságokat, amelyek külföldön köttetnek, elismeri. Innét jött az esküvői turizmus ötlete. De lehet, hogy rövidesen bealkonyul  a biznisznek. Az idén, hosszú huzavona után ugyanis a hatóságok hivatalosan is elismertek egy, az országon belül, ám egyházi áldás nélkül kötött frigyet. A siíta-szunnita pár ügyvédei találtak egy 1936-os, még a francia mandátum idejéből maradt törvénycikkelyt, amely a civil intézmények térnyerése érdekében megengedte a polgári házasságot, ha a felek elfogadják, hogy az anyakönyvbe nem kerül bele a vallási hovatartozásuk. Egy olyan országban, ahol törvény írja elő, hogy az államfő csak maronita keresztény, a parlament elnöke siíta, a kormányfő pedig szunnita muszlim lehet. És minden közszolgálati beosztáshoz kell valamelyik egyház támogatása. Kholoud és Nidal  polgári házassága lavinát indított el. Nem csak társadalmit, politikait is. Sokan egyfajta civil engedetlenségi mozgalomnak tekintik, a személyi szabadság kiterjesztéséért a párválasztásra is. Meg arra, hogy ha akarják, tartozhassanak valamilyen felekezethez, de ha másképp kívánják, úgy is boldogulhassanak. Az első polgári házasság szó szerint sokkolta Libanont, és ma már sokan követelik az intézmény általános hazai engedélyezését. Erre egyébként már volt egy sikertelen kísérlet 15 évvel ezelőtt. Akkor civil szervezetek kérésére az államfő benyújtott egy törvénytervezetet, arra  rá is bólintott a kormány, de a parlament megvétózta az életbe lépését. Pedig sokak szerint ezzel az ország, amelyik oly sok téren eljutott a 21. századba, eljuthat oda is, hogy ne merev, középkorban megragadt egyházi intézmények szabályozzák, ellenőrizzék vagy lopják éppen el a legszemélyesebb döntéseiket. Ráadásul – érvelnek – a polgári házasság abban is segíthetne, hogy végre túllépjen Libanon a 30 éves polgárháború és a felekezeti megosztottság okozta széthúzáson.