Brüsszel ünnepel, Moszkva hallgat – Szakértői interjú az ukrán választásról

Alig öt napja rendezte meg az előrehozott parlamenti választásokat Ukrajna. A Központi Választási Bizottság eredményei alapján a Nemzeti Front (22,22%) és Petro Porsenko Blokkja (21,81) kapták a legtöbb szavazatot. Bár sokan örülnek az eredmények, ugyanakkor óvatosságra intenek, most jön még a neheze. Mit is jelent ez pontosan? Erről kérdeztük az amerikai Carnegie Endowment for International Peace intézet ösztöndíjas szakértőjét, Jarábik Balázst.

Az október eleji felmérések a radikálisok térnyerését jósolták a választásokon. Ehhez képest a Radikális párt csak 7,44 százalékot teljesített. Miért ennyire kevés? Ljaskóból és Timosenkóból (az ő Batykivscsina pártja 5,69 százalékot kapott) is ennyire kiábrándultak volna az emberek, miért?
– A radikálisok gyengébb és a reformerek (Szamopomics) váratlan jó szereplése feltétlenül jó hír Ukrajnának és a világnak is. Viszont ezeket a folyamatokat a helyi kontextusban is meg kell vizsgálnunk. Először is nem szabad figyelmen kívül hagyni az alacsony, 52 százalékos részvételi arányt, ráadásul Dél-kelet Ukrajnában sokkal kevesebben mentek el szavazni, mint a nyugati és a középső területeken. Ugyanakkor sok harcos bekerült most a parlamentbe, ami mindenképpen új elem. Ljasko ellen Ihor Kolomojszkij 1+1 TV-je csinált komoly ellenkampányt, miközben nagy erőbedobással támogatta Jacenyuk Nemzeti Frontját és a Szamopomicsot. Miközben a Nemzeti Front szintén inkább háború, mintsem békepárti volt. De az üzenet világos: reformok, változás kell.
A Carnegie Intézet honlapján hétfőn megjelent cikkedben nagyon üdvözlöd a Szamopomics (Önsegítés) párt 11 százalékát. Minek köszönhető az ő sikerük? Mennyire tartod esélyesnek a megerősödésüket?
– Ők lettek a Majdan politikai hozadéka, hiszen az önszerveződésre épült. Mivel a Szamopomics már tíz éve sikeresen szerepel Lvivben a helyi választásokon, így sikerük annyira nem meglepő. Az egyik ukrán újságíró jellemezte őket szellemesen: a legjobbak a rosszak közül. Nagy kérdés azonban a jövő. Ők ugyanis nem magukat, hanem szakembereket szeretnének a kormányba. Azzal viszont ők is tisztában vannak, hogy ilyen ember ma nagyon kevés van Ukrajnában és azok közül is csak kevesen szeretnének odakerülni. Ilyen körülmények között a számuk valószínűleg elenyésző lenne a régi metódusú régiek mellett. Ellenzékként kiváló politikai „watchdog” lehetne, de szerepüket nem szabad túlértékelni. Maguk is tudják, hogy az a folyamat, amit ők képviselnek kisebbségi és az ukránok többsége továbbra is paternalisztikusan viselkedik és szavaz (ezért is lett a Porosenko blokknak a legtöbb a képviselője).
A választások másnapján az ukrán és orosz sajtót olvasva a legtöbb politológus vagy szkeptikusan, vagy nagyon óvatosan fogalmazott azzal kapcsolatban, mennyire lesz képes új alapokat adni Ukrajnának az új parlament. Te ezt, hogy látod? Mik a legnagyobb nehézségek, amik nélkül nem indulhat el a fordulat?
– Alapvetően a politikai kultúra, azaz a patrónus-kliens viszony és a korrupció megváltoztatása a lényeg. Jelenleg azt kellene megérteni, mindegy milyen zászlót lengetnek az ukrán politikai pártok, ha a viselkedésük továbbra is a régi, vagy ahhoz hasonló. A mostani helyzetben ez akár politikai öngyilkosság is lehet. Ahogy Lviv polgármestere, egyben a Szamopomics feje, Andrij Szadovij mondta a választások után: változások híján a nép elsöpri ezt a parlamentet is.
Az ukrán választási eredmények tükrében milyen következő lépést jósolsz az Európai Unió és Oroszország részéről?
– Az EU győzelmet hirdetett, Oroszország viszont hallgat. Vagyis a felszínen nem sok minden változott. Az viszont fontos, hogy immáron sok szinten folyik a szakmai és politikai párbeszéd, ami a Vilniusi csúcs előtt hiányzott. Az EU-nak azonban sokkal kevesebbet kellene beszélnie és többet dolgoznia azon, hogy politikája ukrán szempontból ne álomnak tűnjön, hanem reális segítséget nyújtson az egyre nehezebb gazdasági és szociális helyzetben lévő Ukrajnának.
Két nap múlva a szakadár területeken is választanak. A Hromadske TV-nek nyilatkozva azt mondtad a múlt héten, nincs már ott oroszbarát elit, újat kell alkotni. Hogyan?
– Úgy, ahogy csinálják, szovjet módra. Szergej, a taxisofőr, és Vologya, a kőműves lesznek most az új politikai elit. Mást nem ismernek, mint a régi szovjet modellt, hát onnan kopíroznak. Helyi viszonylatban ez a folyamat elengedhetetlen, bármennyire is nehéz ezt még csak látnunk is, mert ugye tulajdonképpen a bolsevik forradalom játszódik újra a szemünk előtt.

Kapcsolódó cikkek:

Gyertyákat gyűjtenek a télre az ukrán öregek – szakértői interjú

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez