Alapvetően két csoportra oszthatóak a szélsőjobboldali tömörülések Oroszországban: a legálisan működőekre és a törvényen kívüliekre. Azonban a szó legszorosabb értelmében vett orosz szélsőjobboldali párt nem létezik, inkább mozgalmak vannak.
Közülük az Illegális Bevándorlás Elleni Mozgalom (DPNI) a legjelentősebb, amely 2002-ben alakult. Valójában sosem törekedtek valamiféle merev hierarchia megteremtésére, sokkal inkább az utcai bandákkal és a radikális képviselőkkel akartak együttműködni. Az ideológiájuk nagyon leegyszerűsített, és az illegális migrációval gyakorlatilag bármilyen nemzeti kisebbség lefedhető.
A DPNI részvételével sikerült népszerűsíteni a Russzkij mars néven elhíresült felvonulást. A ma már nemzeti egységet ünneplő november 4-én összegyűlnek a nacionalista erők. A legnagyobb és legemlékezetesebb ilyen gyűlés 2011-ben volt, miután beszüntették a szervezetet, amely azóta Oroszok néven, etno-politikai mozgalomként működik.
A másik radikális szervezet, a Russzkij Obraz 2003-ban indult az ugyanolyan elnevezésű újság szerkesztőségéből. Az egyik alapító, Nyikita Tyihonov az Ír köztársasági hadsereget tekinti példának, ami tulajdonképpen politikailag fed le egy katonai szervezetet. Hogy mennyire extrém a Russzkij Obraz, azt a létrehozásában nagy szerepet játszó náci-skinhead csoport, az Egyesült brigád-88 bizonyítja.
Az ír példa alapján a Russzkij Obraz politikai feladataiért Ilja Gorjacsev, a harciakért pedig Nyikita Tyihonov a felelős. Jelentős erővé 2007-től kezdett válni, amikor kapcsolatot kezdett kialakítani a Rosszija Molodaja és a Mesztnie ifjúsági szervezetekkel. Bár alapvető célkitűzésük a hatalommal, pontosabban az ideológiai ellenállókkal szembeni harc, sikeresen együttműködnek a jelenlegi vezetéssel és a hatalmi szervek egyes képviselőivel.
Az említett mozgalmak mellett a földalatti „Orosz nacionalisták harci szervezete” (BORN) is működik. Ők vállalták a felelősséget egy sor gyilkosságban, például ők ölték meg az antifasiszta Fedor Filatovot, Ivan Hutorszkijt, Ilja Dzsaparidzét, Sztanyiszlav Markelov ügyvédet, Anasztaszija Baburova újságírót, Eduard Csuvasov bírót. Társadalmi szinten olyan nagy port kevertek ezek az esetek, hogy a Russzkij Obraz és a BORN képviselői is börtönbe kerültek.
Az ultrák bizalmatlansága a legális nacionalista szervezetekkel szemben autonóm terrorista csoportok létrejöttét eredményezte. Az egyik első ilyen alakulat a szentpétervári Borovikova-Vojevogyina banda, amihez az Egyesült-banda 88 és a footballhuligánok csoportja, a Mad Crowd tagjai is csatlakoztak. Az egyenruhás alakulat ideológiája eléggé eklektikus, szerepet kap benne a rasszizmus, az neopogányság, de az egészséges életmód is. A hatóságok akkor kezdtek rájuk felfigyelni, miután meggyilkolták Nyikolaj Girenkót, aki szélsőjobboldaliak tárgyalásai során szakértett.
Meglehetősen ellentmondásos helyzetbe kerültek a 2010-es évekre a legális és földalatti mozgalmak is. Bár ideológiájukat átveszik egyes képviselők és elég sok követőjük, illetve támogatójuk van, de mivel nem nincs teljes mértékben törvényes képviseletük, gyakorlatilag esélyük sincs a helyzetükön változtatni.
Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, mennyire terjednek reakciós gondolatok, különösen a fiatalok bizonyos rétegeiben. Az orosz vezetés szerepét sem szabad lebecsülni abban, hogy egyre csökken az ellenállás a radikális nacionalizmussal szemben Oroszországban. Többször kölcsönöztek már szélsőjobboldali gondolatokat a rövidtávú politikai célok elérésére. Így a felvázolt trendek sajnos egyáltalán nem garantálják, hogy nem kerül sor egy esetleges újabb Majdanra, de ezúttal már Moszkvában.